Szepsiben a helyi Csemadok alapszervezete rendezésében 2026. június 7-én a történelmi egyházak hívei és lelkipásztorai is bekapcsolódtak a Nemzeti Összetartozás Napja méltó megünneplésébe. Gergely Adriána elnöknő üdvözlő köszöntője után, Dr. Kövér László a Magyar Parlament volt elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a történelmi egyházak lelkipásztorai hívták imára és elmélkedésre az egybegyűlteket. Közreműködtek a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, akik közül délelőtt 16-an Sára hitoktatónővér felkészítésében a szülők, a nagyszülők, a rokonok, az iskolatársak és az egyházközség hívei nagy örömére elsőszentáldozásban részesültek. Voltak, akik Magyarországról, sőt Csehországból érkeztek, hogy ezzel is bizonyságot nyerjen az igazi összetartozás mibenléte Jézus Krisztusban.
A városban az életfa köré való hagyományos gyülekezés a nemzeti összetartozás nemes példaadása, képesnek lenni a legnagyobb áldozathozatalra is: életünket adni népünkért, olykor meghalva érte, máskor pedig élni akarásunkkal. Tudatosítani, hogy egy olyan néphez tartozunk, amelyet történelme során sokan védtek meg a megannyi veszélytől, de ugyanakkor tudni azt is, hogy hálával tartozunk Istennek az anyaföldért, ahol felnevelődtünk és ahol gyermekeink jövőjét is tervezzük és alapozzuk.
Ez annál is indokoltabb, mivel 70 éve, 1956 június 4-én lépett életbe az a magyarországi rendelet, amely drasztikusan liberalizálta az abortuszt. A szovjet mintát követő jogszabály lényegében feloldotta az 1950-es évek elejére jellemző szigorú tilalmat (az úgynevezett Ratkó-korszakot) és lehetővé tette, hogy a nők állami intézményekben, legálisan vetethessék el a magzatjukat.
A változások háttere és lényegi elemei, hogy az 1949–1953 közötti un. Ratkó-korszakban a szigorú abortusztilalom miatt az illegális terhességmegszakítások száma az egekbe szökött. A nők sokszor életveszélyes körülmények között, kuruzslókhoz és illegális bábákhoz kényszerültek.
A Minisztertanács 1.047/1956. (VI. 3.) számú határozata lezárta a büntetőjogi tilalmak időszakát. Az eljárást engedélyező bizottságok jogköre véleményezésre szűkült, így kérelemre az abortuszt végre kellett hajtani.
Az intézkedés ugyan drasztikusan visszaszorította az életveszélyes, illegális magzatelhajtásokat, de ugyanakkor a következő évtizedekben rendkívül magasra emelte a legális beavatkozások számát, ami máig ható társadalmi és demográfiai következményekkel járt és jár. A törvényengedmény következtében közel 7 millió magzat pusztult el Magyarországon.
Tehát fontos, hogy ne csak emlékezzünk, hanem őseink példája nyomán legyünk készek áldozatot is hozni, kiállni a hitünkért, népünkért, anyanyelvünkért egy olyan Európában, ahol nem könnyű a nemzeti érdekeket és a keresztény hitet képviselni. Ezért is volt jó eszünkbe idézni az Úr Jézus szavait:
„28Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 30Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” /Máté 11,28-30./
A kérdés nem az, hogy ki és mikor mehet az Úr Jézushoz, mert a Megváltó mindig vár, mindig kész arra, hogy közel lépjen hozzánk. A valódi kérdés az, hogy mi mikor vagyunk készek és leginkább alkalmasok az Úr Jézushoz menni?
Mikor? Akkor, amikor elfáradtunk, amikor elfogynak ötleteink, amikor eljutunk oda, hogy a helyzetet, amiben vagyunk a saját eszköztárunkból már nem tudjuk megoldani. Ekkor van a legalkalmasabb ideje annak, hogy odamenjünk az Úr Jézushoz. A távolság ugyanis csak egy egyetlen imádásnyi.
Az ünneplők között megjelentek a társadalmi és a közélet, valamint az iskolák és az intézmények előjárói is. Az ünnepség a nemzeti imádság közös éneklésével és a mindkét templom harangjainak megható zúgásával zárult, majd folytatódott a római katolikus templomban, ahol Mihályi Molnár László főkurátor köszöntője után Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója kapcsán irodalmi műsor keretében elhangzott a miskolci Éltető Lélek Irodalmi Kör Egyesület „Rákóczi – a szabadságharc fejedelme” c. verses – zenés műalkotása. A záróáldás előtt Lisovszki Áron a Boldog Salkaházi Sára Egyházi iskolaközpont növendéke megható énekléssel idézte fel a kassai születésű Boldog Sára szociális testvér életútját, Pintér Zoltán, ógyallai emeritus esperes-plébános szerzeményét.
Az ünnepi megemlékezés keretében hálát adtunk az életért, édesanyáink szeretetéért, a készségért, hogy világra jöhettünk, ugyanakkor bocsánatot kértünk a könnyelműségért, a nemtörődömségért és imádkoztunk, hogy továbbra is felismerjük az idők jeleit és igyekezzünk mindent megtenni a keresztény értékrend, anyanyelvünk és kultúránk megmaradásáért, valamint a hatékony és eredményes továbbadásáért.
Ismét jó volt közösen imádkozni, felismerni, elismerni, beismerni és megtapasztalni az idők kihívásait: egyetlen béklyó sem akadálya a jövő építésének, minden újabb nehézség jó alkalom arra, hogy gyengeségünkben megmutatkozzon Isten ereje.
fotó: romkat.sk