Kedves Testvérek!
Jézus különös küldetéssel indítja útjára tanítványait:
„Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Nagy szavak ezek. Talán azt gondoljuk, hogy csak az apostolokra vonatkoztak. Hiszen ki tud ma halottakat feltámasztani? Ki tud csodával gyógyítani?
Pedig Jézus szavai ma is érvényesek.
A Szentírásban számos példát találunk erre. Jézus meggyógyítja a vak Bartimeust, feltámasztja Jairus leányát, megtisztítja a leprást, megszabadítja a megszállottat a gonosz lélek hatalmától.
Minden csodájában ugyanaz történik: Jézus visszaadja az ember méltóságát, reményét és életét.
És itt kezdődik a mi küldetésünk is.
Lehet, hogy nem tudunk testi betegségeket csodás módon meggyógyítani. De tudunk gyógyítani szavakkal. Tudunk vigasztalni. Tudunk meghallgatni. Tudunk reményt adni annak, aki már majdnem feladta.
Nem tudunk halottakat feltámasztani. De tudunk életet vinni olyan emberekhez, akik már régen elvesztették az életkedvüket. Egy jó szó, egy kézfogás, egy látogatás néha több erőt ad, mint hinnénk.
Nem tudunk leprát gyógyítani. De ma is vannak „leprások”: a magányos idősek, akiket alig látogat valaki; a hajléktalanok, akik mellett sokan észrevétlenül mennek el; a betegek, akik hosszú ideje kórházi ágyhoz kötve élnek; vagy azok, akiket hibáik, múltjuk vagy szegénységük miatt kirekesztenek. Krisztus tanítványa nem elfordul tőlük, hanem közelebb lép hozzájuk, és emberi méltóságukban látja őket.
És a gonosz szellemek sem tűntek el a világból. Nemcsak személyes bűneinkben, hanem olyan romboló erőkben is jelen vannak, mint a gyűlölet, a megosztás, a függőségek, az erőszak, a hazugság vagy a reménytelenség. Ezek sok embert tartanak fogva, és eltávolítják őket Istentől és egymástól. Valahányszor a szeretetet választjuk a gyűlölet helyett, az igazságot a hazugság helyett, a megbocsátást a bosszú helyett, máris szembeszállunk a rossz hatalmával.
Az ókori sztoikus filozófus, Epiktétosz ezt mondta, hogy az embereket nem a dolgok háborítják fel, hanem a dolgokról alkotott vélekedéseik.
Milyen igaz ez! Sok ember nemcsak testi fájdalmat hordoz, hanem lelki sebeket is. És gyakran nem a körülmények a legnehezebbek, hanem az, ahogyan azokat megéli. Sokszor egy másik ember segít újra reményt találni, másként látni önmagát, az életét, a jövőjét.
Pilinszky János rövid, de megrendítő versében, a Négysorosban ezt írja:
„És fölzúgnak a hamuszín egek.”
Vannak időszakok, amikor valóban hamuszínűnek látjuk az eget. Amikor minden nehéznek tűnik. Amikor elfogy a remény, és az ember úgy érzi, egyedül maradt.
Krisztus tanítványának ilyenkor különleges feladata van. Nem feltétlenül az, hogy minden kérdésre választ adjon. Nem az, hogy minden problémát megoldjon. Hanem az, hogy jelen legyen. Hogy meghallgasson. Hogy szeretetet vigyen oda, ahol fájdalom van.
Mert az irgalom gyógyít. Sokszor többet gyógyít, mint a hosszú magyarázatok. Többet, mint a kritika. Többet, mint az ítélkezés.
Jézus ezért küldi tanítványait a világba. Gyógyítani. Életet ébreszteni.Felemelni az elesetteket. Vigasztalni a szomorkodókat. Reményt vinni a reményteleneknek.
És mindezt nem haszonért, nem elismerésért, nem dicsőségért. Hanem azért, mert mi magunk is mindent ajándékba kaptunk Istentől.
Ezért hangzik ma is Krisztus szava „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
fotó: AI