„Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet…” – mondja az Úr Izajás próféta által.
Az eső lehull, a föld beissza, és egy ideig semmi sem látszik. Aki csak a felszínt figyeli, könnyen azt gondolhatja: nem történt semmi. Pedig a mélyben már dolgozik az élet. A mag gyökeret ereszt, és készül valamire, amit még senki sem lát.
Arisztotelész a Politikában azt írja, hogy a természet semmit sem tesz hiába. Izajás ennél tovább vezet bennünket: a teremtett világ rendje mögött ott áll a Teremtő akarata, és Isten szava nem céltalan.
„Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.”
Mi azonban szeretjük az eredményt azonnal látni. Elmondtuk – megértette? Imádkoztunk – meghallgatott? Vetettünk – hol a termés?
A jog régi fordulata szerint res ipsa loquitur, azaz a dolog önmagáért beszél. Csakhogy Isten ügye néha még nem beszél. A mag hallgat a földben. Az eső eltűnik. Az Ige pedig elrejtőzik az ember szívében.
Mert Isten szava nem egyszerűen emberi szó. A Szentírásban, amikor Isten szól, történik valami. „Legyen világosság” – és világosság lesz. Krisztus azt mondja a bénának: „Kelj fel” – és az ember felkel. Lázár sírjánál elhangzik: „Jöjj ki!” – és a halott kilép a sírból.
Isten szava nem pusztán tájékoztat. Ez a Szó: teremt. Ezért történhet meg, hogy egy régen hallott ige évekig csendben marad bennünk. Aztán egyszer, egy kórházi folyosón, egy temetés után vagy egy álmatlan éjszakán újra megszólal. Talán már azt sem tudjuk, hol hallottuk. Csak a szó maradt…
Ady Endre írja Az Úr érkezése című versében:
„Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.”
Mi sokszor harsonát várunk Istentől. Jelet. Bizonyosságot. Gyors választ. Ő pedig esőt küld. Egy mondatot. Egy igét. Valamit, ami lehull, eltűnik a szemünk elől, és a mélyben elkezd dolgozni.
Ezért amikor elfáradunk, és azt kérdezzük: hányszor mondjam még, hányszor bocsássak meg, hányszor imádkozzam érte – talán erre az esőre kell gondolnunk.
Isten nem azt ígéri, hogy mindig látni fogjuk munkájának eredményét. Nem azt ígéri, hogy megérjük az aratást. Csak ennyit mond: az én szavam nem tér vissza hozzám eredménytelenül. Eléri azt, amiért küldtem.
Talán nem ma. Talán nem úgy, ahogyan elképzeltük. Talán nem is a mi szemünk előtt. De eléri. Az eső lehull. A föld hallgat. A mag még nem látszik.
És odalent már elkezdődött valami.
fotó: AI