Egy közel harminc éven át zajló német–osztrák kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a szerzetesi közösségekben élők nemcsak lelki, hanem testi szempontból is előnyöket élvezhetnek. A vizsgálat szerint a szerzetesek átlagosan tovább élnek, mint a férfiak a teljes lakosság körében, és a nők, illetve a férfiak várható élettartama közötti különbség is jóval kisebb a kolostorokban.
A German-Austrian Monastery Study elnevezésű kutatás csaknem 16 600 szerzetes és szerzetesnő életútját elemezte Németország és Ausztria tizenhat kolostorából. A kutatók több mint száz évre visszamenő adatokat vizsgáltak, hogy feltárják, milyen szerepet játszanak a biológiai adottságok és milyen jelentősége van az életmódnak a hosszabb élet elérésében.
Az eredmények szerint a különbségek nagy része nem biológiai okokra vezethető vissza, hanem a szerzetesi életformára. A rendszeres napirend, a kiegyensúlyozott közösségi élet, a kisebb mértékű tartós stressz, az egymás iránti felelősségvállalás, valamint a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése egyaránt hozzájárulhat a jobb egészségi állapothoz.
A kutatók kiemelték a hit és a lelki élet szerepét is. Az imádság, az élet értelmének tudata és a világos hivatástudat segíthet abban, hogy az emberek könnyebben megbirkózzanak a betegségekkel, a szenvedéssel és az élet bizonytalanságaival.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a szerzetesi közösségekben a társadalmi háttér vagy az iskolai végzettség jóval kisebb hatással van a várható élettartamra, mivel a közös életforma, az azonos napi rend és az egyforma életkörülmények kiegyenlítik ezeket a különbségeket.
A kutatás szerzői ugyanakkor hangsúlyozzák: a szerzetesi élet célja nem a hosszú élet elérése. A nagyobb élettartam inkább annak természetes következménye lehet, hogy ez az életforma a szolgálatra, az imádságra, a fegyelemre, a közösségre és az egymás iránti felelősségre épül.
fotó: közösségi média