Amikor Máriáról beszélünk, mindig Jézus áll a középpontban. Ahol Mária jelen van, ott Krisztusra mutat.
Senki sem volt közelebb Jézushoz, mint az, aki méhében hordozta, szíve alatt viselte, fájdalomban megszülte, majd Megváltójaként és Uraként fogadta be őt. Ezért tiszteljük Máriát – de nem imádjuk. Vele együtt valljuk:
Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
A hangsúly mindig Jézuson van.
Mária megtanít bennünket arra, hogyan szemléljük Krisztust. Nem kívülállóként, nem távoli szemlélőként, hanem a hit tekintetével. Az ő szemével nézzük azt, akit ő Isten Fiaként hordozott. Az Egyházzal együtt szemléljük, amely édesanyaként vezet bennünket Krisztushoz.
A hit pedig imádságra és imádásra vezet. Ezért imádkozunk Máriával: befogadjuk Krisztust a szívünkbe, engedelmeskedünk neki, vele hordozzuk keresztünket, és örvendezünk feltámadásának és mennybemenetelének. Máriával és minden szenttel együtt ünnepeljük hitünk misztériumát: Krisztus megtestesülését, szenvedését, halálát és feltámadását.
A rózsafüzér évszázadok óta segíti a keresztényeket abban, hogy Krisztusra irányítsák figyelmüket. Nem pusztán ismétlődő imák sora, hanem szemlélődő ima, amely végigvezet bennünket Jézus életének misztériumain. Az imádságok nem önmagukért ismétlődnek, hanem azért, hogy szívünk egyre mélyebben elmerüljön Krisztus életének titkaiban.
Az örvendetes olvasó első titka Gábriel angyal köszöntésére irányítja figyelmünket:
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!
Ez Isten meglepő kegyelmének örömhíre.
Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Majd a meghívás:
Fiút fogansz, és Jézusnak nevezed.
Mária nem mindent ért. Kérdez:
Hogyan történhet meg ez?
Mégis kimondja azt az igent, amely a hit egyik legszebb vallomása:
Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Az örvendetes titkokhoz tartozik Erzsébet meglátogatása is. Két édesanya találkozása, akik Isten különleges ajándékát hordozzák. Erzsébet örömmel kiált fel:
Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Majd hozzáteszi:
Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
Ezek a szavak megerősítik az angyal üzenetét: Mária valóban Isten Fiának édesanyja. Ezért nevezi az Egyház őt Isten Anyjának – mert aki tőle született, valóságos Isten és valóságos ember.
Az öröm ezután Betlehemben teljesedik ki Krisztus születésével, majd a templomi bemutatással és Simeon próféciájával.
Ekkor hangzik el az első figyelmeztetés:
És a te lelkedet is tőr járja át.
A tizenkét éves Jézus templomban maradása pedig arra emlékezteti Máriát, hogy Fia mindenekelőtt mennyei Atyjához tartozik.
Innen vezet az út a fájdalmas olvasó titkaihoz.
Fontos felismernünk, hogy a betlehemi jászol és a golgotai kereszt elválaszthatatlan egymástól. Az a Gyermek, akit Mária méhében hordozott, ugyanaz, aki életét adta a világ üdvösségéért.
Ezért nevezzük Máriát a Fájdalmak Anyjának is.
Anyai öröme lassan együtt jár a szenvedéssel. Végigkíséri Fiát a Getszemáni-kerttől a Golgotáig. Ott áll a kereszt alatt – Stabat Mater –, és hittel kitart ott is, ahol minden remény elveszettnek látszik.
A rózsafüzér segít bennünket, hogy ne kívülről nézzük Krisztus szenvedését, hanem szeretettel és együttérzéssel szemléljük azt Mária tekintetével.
Mária igenjének örömekor látjuk, hogy ez az öröm már magában hordozza a kereszt titkát is. A megtestesülés kezdettől fogva a megváltás felé vezet.
Mária azonban nemcsak szemlélni tanít bennünket, hanem imádkozni is.
Elsősorban a Magnificat lelkületére tanít:
Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!
Ez nem a panasz éneke, hanem a hálaé. Hála azért, hogy Isten lehajol az alázatos emberhez. Hála azért, hogy gyermekeivé fogad bennünket. Hála azért, hogy irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad.
Mária arra is tanít, hogy engedelmeskedjünk Isten akaratának.
Kánában ezt mondja:
Tegyetek meg mindent, amit mond!
Ez ma is minden keresztény ember programja.
Végül pedig megtanít a bizalomra. Arra a bizonyosságra, amelyet Szent Pál így fogalmaz meg:
Sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők… semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Így tanít bennünket Mária Krisztus szemlélésére. Nem önmagára irányítja tekintetünket, hanem Fiára. Ezért a rózsafüzér sem elsősorban Máriáról szól, hanem Krisztusról: az ő megtestesüléséről, szenvedéséről, haláláról és dicsőséges feltámadásáról.
Máriával együtt mi is ezt a Krisztust szemléljük, őt imádjuk, és neki adjuk át életünket bizalommal és szeretettel.
Szerző: Asle Ambrosius Dingstad