A Catholic Worldreport híroldala az iránt érdeklődött, vajon azon földrészek, ahol a katolicizmus erős terjedésnek indult, megmentői lehetnek-e a nyugati kereszténységnek? Várható-e valamiféle ellenirányú, missziós lelkületű tevékenység? Hiszen Európában templomokat zárnak be, adnak el. Az emberek közönybe estek, a Lélek sokkal inkább otthon van a fekete kontinensen, mint a Föld legfejlettebb pontjain. Így például Nigéria 35 millió katolikus otthona, ahol a vasárnapi szentmisén való részvétel 94%-os. A médium riporterei Mathew Hassan Kukah püspökkel beszélgettek, a sokotói érsekség vezetőjével.
Kukah örvendetesnek találja nyájának helyzetét, ugyanakkor tisztában van a veszélyekkel is. Attól tart, a világiasság bűbája ellen Afrika sem ellenálló, s ami megbénította Európát, odahaza is veszedelmet jelenthet. A virágzás ellenére, a nigériai hívek gyakran fizetnek testi épségükkel vagy életükkel hitük miatt. Terror áldozatai, mely a muszlimok részéről éri őket, s melynek már több szeminarista esett áldozatul. Ugyanakkor a lélekre a legveszedelmesebb a materializmus, valamint a fiatal utazók által Nyugaton található lelki kísértés tucatja. A Katolikus Egyház jövője Afrikában nem csupán a biológiai szaporodás mértékében vizsgálandó: az erős alapokra épített Egyház egy nagyon mély, személyes meggyőződésre épülő hitre és vértanúk sírjai fölé emelkedik majd.
A nigériai kereszténység sikere sokban köszönhető a nagyszerű missziós tevékenységnek, a hittérítők áldozatkészségének. Ezeket támogatja az erős oktatási rendszer, valamint az egészségügyi szolgáltatások, melyek a hit szavával együtt érkeztek az országba. Nem kisebb az érdeme azonban az első nemzedékbe tartozó bennszülött papoknak sem, akik áldozatot nem kímélve harcoltak a fiatal közösségekért. Nekik is részük van benne, hogy az afrikai katolikus populáció két millióról több mint száz év alatt 281 millióra nőtt. Ennek következtében a templomok és katedrálisok fontos terei az Istennel való találkozásnak, ugyanakkor az afrikai Egyháznak ki kell lépnie a társadalom küzdőterére is. A nagy számok nem elégségesek, ha ennek megfelelően nem érik elég gyümölcse a hitnek.
Az afrikai katolikusok 85–90%-a családi úton, leszármazással örököli a hitét. A püspök azonban pozitívan látja a jövőt, hiszen volt már dolga olyanokkal is, akik nem családi közösség által találtak a hitre, sőt más vallásokból is tértek már meg sokan. Nagy lehetőséget lát a laikusok szerepének növelésében. Arra a kérdésre, hogy mi lehetett Európa bukásának az oka, így felelt: Az Egyház megalakulásáért tizenegy halálra rémült, alig tanult ember felelt. Csupán a Szentlélekre hagyatkoztak. Nem kerestek világi hatalmat. Azt hiszem, ami megrontotta az európai egyházat, a hatalom melege volt.
Minél magasabbra hág a világi hatalom lépcsőin, annál nehezebben őrzi meg az erkölcsösség arcát. Az Egyház lett olyan, mint a világ, és nem fordítva. Nekünk kötelességünk, hogy távol tartsuk magunktól a relativizmus kultúráját! Afrika sincs ettől biztonságban. Nincs immunitás a világiasságra. Csupán tanulhatunk mások hibáiból. Nigériában az a nézet járja, hogy ha gazdag vagy, gyermekeidnek idegen országokban kell iskolát keresned. Csak a szegények tanuljanak otthon. Ezért aki teheti, a közösből marja ki a tandíjra valót. Ugyanakkor a magas szintű világi tudás nem őrzi meg a lelket. A mi katolikusainknak nem kellene olyan helyre küldeniük utódjaikat, melyek érzelmileg, lelkileg és mentálisan kiüresítik őket.
Mint már arról szóltunk, a nigériai keresztények életét közvetlenül is veszélyezteti a vallási türelmetlenség. A püspök szerint azonban nem dolgunk a menekvés. Az Egyház története vér és vértanúság. Bár mindannyian békében és biztonságban szeretnénk élni, az üldözés erősebbé tesz bennünket. Több szeminaristát is ismer, akit a próféta hívei elraboltak, túszul ejtettek. Egy tizennyolc éves fiút – míg társait elbocsátották – azért öltek meg, mert ragaszkodott hozzá, hogy meg kell térniük, és megbánni bűneiket. Akiknek az istene gyilkosságot és mások kiirtását követeli, nem isten, hanem bálvány. A mi Egyházunk azonban mártírok sírjára épül. Egy törött, beteg világban élünk. Mások üldöztetése nem más, mint az állam csődje, a világi hatalom bukása, hiszen az képtelen megvédeni polgárait. Ez önállóságra és ellenállásra késztet bennünket. Nem adhatjuk meg magunkat a félelemnek. Nem bújhatunk el házainkba vasárnap, ami az Úr napja. Akit menekülésre ösztönzünk, abban a félelmet és a hitben való kétséget erősítjük.
Afrika keresztényei erősek, a hit mélyre nyúlik a gyökerekkel. A papság szinte teljes egészében helyi. Az Egyház örök. Egyik énekünk így szól: Apáink hite mindig él, és börtön, tűz vagy kard – mi mindig hűek leszünk hozzá, míg meg nem halunk!
fotó: unsplash.com/illusztráció