A kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Más megítélés alá esik ugyanis a templomba való belépés szentmise vagy más liturgikus cselekmény céljából, más a műemléki vagy turisztikai látogatás, és ismét más egy templomban rendezett koncert. A közös kiindulópont azonban minden esetben ugyanaz: a katolikus egyház felfogása szerint a templom nem egyszerű kulturális intézmény, műemlék vagy rendezvényhelyszín, hanem felszentelt szakrális tér.
Az Egyházi Törvénykönyv alapelve szerint szent helyen elsősorban annak van helye, ami az istentiszteletet, a vallásosságot és a kegyességet szolgálja. Más használat csak akkor engedhető meg, ha az nem ellentétes a hely szentségével. Ez azért fontos, mert a templom szakrális jellege nem szűnik meg akkor sem, amikor éppen nincs benne szentmise vagy más liturgikus cselekmény. A templom nem időszakosan válik szent hellyé: rendeltetésénél fogva az marad akkor is, amikor turisták lépnek be, idegenvezetés zajlik benne, vagy éppen koncertet rendeznek.
A szent szertartások esetében a szabály teljesen világos. Az Egyházi Törvénykönyv 1221. kánonja kimondja, hogy a szent szertartások idején a templomba való belépésnek szabadnak és ingyenesnek kell lennie. Szentmisére, vesperásra vagy más nyilvános liturgikus cselekményre tehát nem lehet kötelező belépőjegyet előírni. Önkéntes adomány természetesen kérhető, de az nem tehető a részvétel feltételévé. Aki imádkozni, szentmisén részt venni vagy valamely liturgikus cselekményhez csatlakozni szeretne, annak nem lehet előbb jegyet váltania.
A hétköznapi templomlátogatás már összetettebb kérdés. A kánonjog nem mondja ki, hogy minden templomnak egész nap nyitva kell állnia, és azt sem tiltja általánosságban, hogy egyes turisztikai szolgáltatásokért díjat kérjenek. Más dolog például egy torony, kincstár, múzeumi rész, kripta vagy külön kiállítás megtekintése, illetve egy vezetett látogatás. Ezek esetében a látogató nem pusztán a templomba lép be, hanem valamilyen külön szolgáltatást vesz igénybe.
Lényeges különbség van azonban egy szolgáltatás díja és aközött, hogy valaki magába a templomtérbe csak fizetés ellenében juthat be. Egy történelmi templom lehet műemlék és idegenforgalmi látványosság is, de ettől még elsősorban templom marad. Különösen kényes volna az a helyzet, amikor az imádkozni kívánó ember számára is jegyvásárlás válna a belépés feltételévé. Az önkéntes adomány és a kötelező belépődíj között ezért nem egyszerűen technikai, hanem tartalmi különbség van.
Külön figyelmet érdemel a templomi koncertek kérdése. Erre vonatkozóan a Szentszék már 1987-ben külön iránymutatást adott ki. Az Istentiszteleti Kongregáció De concertibus in ecclesiis című, 1987. november 5-én kelt dokumentuma kifejezetten azt vizsgálja, milyen feltételekkel lehet templomokat hangversenyek céljára használni.
A dokumentum abból indul ki, hogy érthető és sok esetben indokolt is lehet templomban koncertet rendezni. Számos szakrális zenemű eleve templomi térben való megszólalásra született, az orgona, az akusztika és maga az épület atmoszférája pedig természetes közeget biztosíthat egy vallásos zenei mű előadásához. Ugyanakkor az iránymutatás világossá teszi, hogy a templomot nem szabad egyszerű koncertteremként kezelni. A templom akkor is megőrzi sajátos szakrális rendeltetését, amikor éppen nem liturgikus cselekmény zajlik benne. Ennek hátterében ugyanaz a szemlélet áll, amely Krisztus szavaiban is megfogalmazódik: „Az én házam az imádság háza legyen.”
A De concertibus in ecclesiis ezért konkrét feltételeket kapcsol a templomi koncertekhez. A rendezvényhez az illetékes egyházi hatóság engedélye szükséges, a programot előzetesen be kell mutatni, a fellépőkés a közönség viselkedésének és öltözetének illőnek kell lennie, a szentélyt, az oltárt, az ambót és az Oltáriszentség helyét pedig különös tiszteletnek kell öveznie. A szervezőnek vállalnia kell a rendezvénnyel járó költségeket, továbbá az esetleges károk megtérítését és a templom rendjének megőrzését is.
A belépődíj szempontjából azonban a dokumentum egyik legfigyelemreméltóbb előírása az, hogy a templomba való belépésnek díjmentesnek és mindenki számára nyitottnak kell lennie. Ez különösen érdekes azért, mert ugyanaz az iránymutatás kifejezetten számol a koncert költségeivel. Vagyis a Szentszék nem abból indul ki, hogy egy hangverseny megszervezése ingyenes lenne. Éppen ellenkezőleg: tudomásul veszi a szervezéssel járó anyagi terheket, ugyanakkor ezeket nem azonosítja automatikusan a templom ajtajában beszedett kötelező belépődíjjal.
Fontos azonban jogilag pontosan fogalmazni. A De concertibus in ecclesiis nem az Egyházi Törvénykönyv újabb kánonja, és ezért nem helyes egyszerűen azt állítani, hogy a kánonjog minden fizetős templomi koncertet kategorikusan megtilt. A dokumentum a Szentszék liturgikus dikasztériumának hivatalos iránymutatása, amely azt mutatja meg, milyen feltételek mellett tartja megfelelőnek az Egyház a templom koncertcélú használatát. Ettől azonban a benne megfogalmazott elv nem válik jelentéktelenné: a díjmentes és mindenki számára nyitott belépés kifejezetten a javasolt feltételek között szerepel.
Ez alapján három helyzetet érdemes világosan elkülöníteni. Szentmise és más szent szertartás esetén a belépésnek kánonjogi értelemben ingyenesnek kell lennie. Turisztikai látogatásnál bizonyos külön szolgáltatásokért – például vezetésért, torony-, múzeum- vagy kincstárlátogatásért – kérhető díj. Templomi koncert esetében pedig a Szentszék 1987-es, De concertibus in ecclesiis című iránymutatása azt a szemléletet képviseli, hogy a templomba való belépés maradjon díjmentes és mindenki számára nyitott.
A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy egy koncert megszervezése pénzbe kerül-e. Természetesen kerülhet, akár jelentős összegbe is. Sokkal inkább az a kérdés, hogyan fedezik ezeket a költségeket, és közben megmarad-e a különbség a templom és egy hagyományos koncertterem között. Támogatás, szponzoráció, önkéntes adomány vagy más finanszírozási forma létezhet. A templom ajtajában kötelezően megváltandó jegy azonban már más üzenetet közvetít.
Végső soron itt nem pusztán pénzügyi vagy szervezési kérdésről van szó. Arról is, hogy minek tekintjük a templomot: olyan szent helynek, amely időnként kulturális eseményeknek is otthont adhat, vagy olyan kulturális helyszínnek, amelyben időnként istentiszteletet is tartanak.
A kettő között lényeges különbség van.
Egy templomban lehet koncertet rendezni. De attól a templom még nem válik koncertteremmé.
fotó: AI/illusztráció