A Rómával való teljes egyházi közösség helyreállításának reményéről beszélt Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka Budapesten. Beszédében különös hangsúlyt kapott a pentarchia, vagyis az első keresztény évezred öt nagy patriarchális székének – Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem – közössége. Ebben a rendszerben Róma püspökét az öt pátriárka között elsőként, primus inter pares, vagyis „elsőként az egyenlők között” ismerték el. A pátriárka szerint a Rómával való teljes közösség helyreállítása egyúttal annak lehetőségét is megnyitná, hogy ez az ősi ötös egyházi közösség ismét teljessé váljon.
Bartholomaiosz szeptember 4-én, Budapesten szólt a Keleti Egyházak Jogi Társasága 27. nemzetközi kongresszusának résztvevőihez. A tanácskozás központi témája a római püspök szolgálata volt, különösen abból a szempontból, hogy az első keresztény évezred hagyománya milyen támpontokat kínálhat a katolikus–ortodox párbeszéd jövője számára.
A pátriárka felidézte Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa egyik ismert megállapítását is. Eszerint Róma a primátus kérdésében nem várhat el többet Kelettől annál, mint amit az első évezredben megfogalmaztak és ténylegesen megéltek. Ez a gondolat fontos hivatkozási pontja a katolikus–ortodox párbeszédnek.
Az ortodox egyháztani felfogás a római püspök elsőbbségét nem az egész Egyház fölött gyakorolt közvetlen és egyetemes joghatóságként értelmezi. Sokkal inkább olyan elsőségként, amely az egymással közösségben lévő helyi egyházak rendjében jelenik meg. Bartholomaiosz Athénagorasz egykori konstantinápolyi pátriárka gondolatát idézve Róma püspökének olyan szolgálatáról beszélt, amely „szeretetben elnököl”, és a testvéregyházak közösségén belül fejti ki szerepét.
Ebben az összefüggésben nyer különös jelentőséget a „Nyugat pátriárkája” cím is. A megnevezést XVI. Benedek idején, 2006-ban elhagyták a pápai címek közül, Ferenc pápa pontifikátusa alatt azonban 2024-ben ismét megjelent az Annuario Pontificio lapjain. Konstantinápoly ezt kifejezetten pozitív jelként értékelte.
A cím ugyanis szorosan kapcsolódik az első évezred egyházi rendjéhez. Ebben Róma egyszerre volt egy patriarchális szék az öt között és egyben az első hely birtokosa. A keleti megközelítés számára ezért a „Nyugat pátriárkája” elnevezés azt az egyháztani képet idézi fel, amelyben a különböző patriarchátusok saját hagyományuk és belső rendjük szerint élnek, miközben egymással teljes egyházi közösségben maradnak.
Az öt patriarchális szék közössége az első évezredben az egyetemes Egyház egységének egyik fontos kifejeződése volt. Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem saját területükön különálló egyházi központokként működtek, ugyanakkor ugyanaz a hit és eucharisztikus közösség kapcsolta őket össze.
A pentarchia történeti formája természetesen hosszú fejlődés eredménye volt, és az öt szék helyzete sem volt minden korszakban teljesen azonos. Mégis, a katolikus–ortodox párbeszédben az első évezred azért bír különleges jelentőséggel, mert ez az az időszak, amikor Kelet és Nyugat még teljes egyházi közösségben élt egymással.
Bartholomaiosz arra is emlékeztetett, hogy ma a négy ősi keleti patriarchátus – Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem – továbbra is egymással eucharisztikus közösségben áll. Róma azonban az 1054-es egyházszakadás után kívül került ezen a közösségen, még ha a keleti és nyugati kereszténység közötti kapcsolat története ennél jóval összetettebb is.
A pátriárka ezért különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Rómával való párbeszéd ne csupán diplomáciai vagy udvariassági gesztusokra korlátozódjon, hanem valódi egyháztani kérdéseket is érintsen. A primátus, a szinodalitás, a patriarchátusok önállósága és az egyetemes Egyház egysége mind olyan témák, amelyek megkerülhetetlenek a teljes közösség helyreállításához vezető úton.
Beszédének egyik legerősebb mondata éppen ezért a jövőre vonatkozott. Bartholomaiosz úgy fogalmazott, hogy reménnyel várják a teljes közösség helyreállítását a római Egyházzal az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban.
A pátriárka ezt a pentarchia ősi képével kapcsolta össze: annak reményével, hogy egyszer ismét teljessé válhat az öt nagy patriarchális szék közössége. Ez azonban jelenleg inkább egyháztani és ökumenikus távlat, mint közeli vagy már konkrétan körvonalazódó egyházi rendezés.
Bartholomaiosz budapesti beszéde mégis figyelemre méltó, mert világosan megmutatja, hogy Konstantinápoly miként képzeli el a Rómával való egység lehetséges kereteit: nem egyszerű visszatérésként, hanem az első évezred közös örökségéből kiinduló, a primátust és a szinodalitást egyaránt komolyan vevő közösségként. Hogy ebből mikor és milyen konkrét forma születhet, ma még nyitott kérdés.
fotó: közösségi média