Egy oltárkép köti össze a budapesti és a dunaegyházi evangélikus gyülekezetet

A budapesti gyülekezet a Rákóczi úton működött, ám az 1960-as években komoly anyagi nehézségekkel küzdött, és tagokat, valamint ingatlanokat is elveszített. A dunaegyházi evangélikusok 1965-ben megvásárolták a fővárosi templom oltárképét, amely azóta az ő templomukat díszíti. Így a festmény nemcsak művészeti értéket képvisel, hanem két gyülekezet közös történetének is tanúja.

Az istentiszteleten a liturgiát Gulácsiné Fabulya Hilda lelkésznő vezette, a kántori szolgálatot Bacsi János látta el. Az igehirdetés szlovák nyelven hangzott el, a magyarul beszélő résztvevők számára pedig kivetítve is követhető volt. A prédikáció a királyi menyegző példázatán keresztül Isten országáról, az isteni meghívásról és az ember válaszáról szólt. Az alkalom elején Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből az Isten fegyverzetének felöltésére buzdító igeszakaszt olvasták fel.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

A vendég lelkésznő bemutatta a dunaegyházi gyülekezet életét, és beszámolt a mintegy 250 éves templom jubileumáról, valamint felújításáról. Személyes élményként említette, hogy ugyanazon a napon délelőtt még a dunaegyházi templomban állt az oltárkép előtt, délután pedig abban a budapesti templomban szolgált, ahonnan a festmény egykor elkerült.

A találkozó szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult. Az alkalom arra emlékeztetett, hogy az oltárkép több egyszerű műalkotásnál: a két evangélikus közösség múltját és jelenét összekapcsoló, közös lelki örökség jelképe.