A keresztség a keresztény tanítás szerint eltörölhetetlen természetfeletti jele a Krisztushoz való tartozásnak. Mennyekben és pokolban egyaránt viseli az ember. Napjainkban azonban sokan olyan undorral élnek a gyermekkorban felvett szentséget illetően (számtalan okból), hogy nem elégednek meg azzal, megtagadják az Egyházat. Hivatalos jelét kívánják annak, hogy már nem tartoznak Jézus népéhez. Amennyiben azonban az ember úgy véli, az egész többnyire csupán egy nagyon távoli múltba vesző „vizes” élmény, miért tulajdonítana annak különösebb jelentőséget? Pedig egyre többen vannak, akik írásos bizonyítékát is eltörölni kívánják…
Precedens értékű az Európai Unió bíróságán folyó eljárás, melyben a belga Ghent érseksége áll szemben egy állampolgárral, aki nevének eltávolítását követeli az egyházi jegyzékekből. A főpapokat joggal tölti el aggodalommal a jelenség, hiszen október elsején az EU illetékes hatósága olyan döntést hozott, mely az általános információvédelmi szabályzat szerint a keresztségről szóló dokumentumok sem érinthetetlenek. Ez azonban még nem jogerős, a lehetőség azonban így is riasztó. Az adott meghatározott esetben egy gyermek-keresztségről van szó, ám mivel az illető többé nem tartja magát a Katolikus Egyház tagjának, követeli, hogy minden rá vonatkozó adatot töröljenek az archívumokból.
Az Egyház ugyan megpróbálkozott egy kompromisszumos megoldással: megjegyzést tett a névhez, miszerint a szóban forgó személy nem tartja magát többé a keresztségben kötöttekhez. Laila Medina ügyvéd elismeri, hogy az Egyháznak szüksége van a pontos ügyvitelre, azonban a személyiségi jogok magasabb rendűek… Ez már nem az egyház és állam szétválása, ez az előbbi belső szakramentális életébe való beleszólás!
Az összeurópai püspöki konferencia közös megnyilvánulásában azzal utasítja el a listáiba való beleavatkozást, hogy így az egyházi adminisztráció káoszba fullad. Ezzel szemben ugyanazt javasolja, amit a belga esetben a püspökség: az aposztázis feltüntetését. A keresztséggel kapcsolatos bejegyzés ugyanis nem csupán egyetlen érintett ügye. Az tartalmazza a felmenőket, a szentséget végrehajtó pap személyét és más fontos körülményt is.
2025 tavaszán a Vatikán kijelentette azt, amivel írásunkat elkezdtük: az írást el lehet ugyan tüntetni, az Egyház azonban ettől még megkereszteltként tartja számon a hitehagyót. A plébániai jegyzék nem olyan dokumentum, melyben ide-oda javítgathatnak az emberek. A szentség kiszolgáltatása megtörtént, az írásos nyomának megszüntetésével a tény, megmarad ténynek. Arról nem is beszélve, hogy a keresztségről történő bejegyzés szükségeltetik a további szentségek kiszolgáltatásához is.
fotó: illusztráció/Magnific AI