Táncol a csönd fehér tarlón,trombitája égszín virág,hatalmától megnémulnaknádasok és bölömbikák. Táncol a csönd háztetőkön,fáradtaknak jó az…
vers a léleknek
Jókai Mór: Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.Nem kérdezek, és most te se…
Czóbel Minka: Ima
Te sem tehetsz még róla: hogy világunkVan, létezik, oh nagy hatalmas Isten,Teremtened kellett, s im, te…
Dsida Jenő: Mennyi élet!
Vonatkupémban kiabálnak.A mezőkön csapzott-hajú,jókedvű, izmos emberekégfelé tárják karjukat.Mének robognak versenyt velünk,pattog az ostor a dombélen,barna rögöt…
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérőFöltámadás a földi tájakon,Mezők smaragdja, nap tüzében égő,Te zsendülő és zendülő…
Reményik Sándor: Az orvos
Egy képet láttam drága, öreg úrnakS nagy orvosnak a szobája falán:„Jézus, az Orvos.”Ül az ágyszélén szelíd-komolyan.Az…
Szalay Fruzina: Legédesebb
A napot is legjobban szeretem,Midőn legelső ténye megjelen,Ám ő, a végtelenben valaholMég távol kóborol. Legkedvesebb talán…
Kerényi Frigyes: Dal
Bár a végzet azt akarta,Hogy szegény fiu legyek –Kedve jó pillanatábanSzép kis kerttel álda meg! Benne…
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla,Lépcső, min felhalad valaki más,Ekevas, mely…
Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.Benne van teljes életünk.Ülünk egymással szemben,beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok,mint világ fölött lebegőmadár. Te…