Habsburg-Lotaringiai Eduárdot ma német és magyar nyelven író katolikus szerzőként tartják számon. Korábban a Szentszéknél volt magyar nagykövet – a nevéből is ítélhetően természetesen Európa legrégibb fennmaradt (jelenleg trón nélküli) dinasztiájának leszármazottja. Az egyre közeledő, a Szent X. Piusz Papi Testvérület által végrehajtandó püspökszentelés idején – melyhez nagymértékben szokás a tridenti rítus reneszánszát kötni – a maga módján ő is letette a voksát. Könyvet jelentetett meg arról, hogyan befolyásolta családjának hitét Marcel Lefebvre érsek, és hogyan jut el üzenete a „tradicionalistának” mondott körökön kívülre is.
A „Latin Szentmise felfedezése” című könyvben, melyet a Sophia Institute Press adott ki, arról ír, hogyan fedezték fel szeretteivel a latin liturgia szépségét. Vallomása szerint ezt követően családja egy egészen váratlan utazáson vett részt, mely a hit mélységeibe vezette őket, illetve a Krisztussal való közösségüket erősítette meg. Észrevette, hogy gyermekei is egyre következetesebben végezték imáikat, és ragaszkodtak a rózsafüzér imádságához. Azonban nem lett volna részük ebben az élményben, ha a korábbi dakari érsek, a Testvérület megalapítója nem harcol az ősi tradíció megmaradásáért, nem viseli el a küzdelemmel járó megaláztatásokat, és nem hozza meg a kellő áldozatot.
Minderre nem holmi szentimentális nosztalgiából vagy esztétikai okokból került sor, hanem azért, mert az, amit ma egyszerűen „latin misének” mondunk, minden mozzanatában tükörképe hitünk írásba fektetett tanításának. Ennek megváltoztatása szükségszerűen csak torzítás lehetett, mely lelki dimenziójában is megmutatta káros hatását: már a 20. század hetedik évtizedében is tömegével ürültek ki a szemináriumok, összeomlani látszott a vallásgyakorlás, és napjainkig is fogynak a felszentelt hivatások – vagy éppen romlott gyümölcsöt hoznak.
Habsburg Eduárd szerint a hagyományos szentmise ellensúlya a mai világ romlottságának. Nem menedék, de szükséges kitekintés az anyagi valóságból, melynek logikáját és törvényeit az idő és tér határain túli örök isteni jelenlét tölti be. Az arisztokrata szerző fontosnak érzi, hogy rámutasson arra, milyen sok fiatal keresi a katolikus gyökereket. Olyanok igénylik a latin liturgiát, akik életkoruknál fogva nem ifjúságuk emlékei miatt éreznek hozzá vonzódást. Egyre nagyobb létszámuk bizonyítja, hogy a Novus Ordo hiányos, az azt megelőző rend azonban rejt valamit, melyre a hivatalos hierarchia minden erőfeszítése ellenére kíváncsiak.
fotó: képernyőkép/YouTube