„Bátorságért imádkozom, nem könnyű életért” – egy afgán keresztény nő története

Ariana Afganisztánban nőtt fel, olyan társadalmi környezetben, ahol – saját elmondása szerint – egy lánytól mindenekelőtt csendet és engedelmességet vártak. A nőknek alig volt lehetőségük arra, hogy saját tanulmányaikról, jövőjükről vagy házasságukról döntsenek.

Már fiatalon erősen vágyott arra, hogy egyszer másféle életet élhessen. Különös módon ebben még a bollywoodi filmek is szerepet játszottak: a képernyőn látott színesebb, örömtelibb világ azt az érzést keltette benne, hogy létezhet másfajta élet is.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

Fiatalon beleszeretett egy falubeli férfiba. Kapcsolatuk azonban súlyos családi konfliktust váltott ki. Ariana elmondása szerint bátyja késsel érkezett a házhoz, és meg akarta ölni, mert úgy vélte, húga szégyent hozott a családra.

A botrány lezárására a család gyors házasság mellett döntött. Ariana így került annak a férfinak a családjába, akit szeretett.

Csak később vette észre, hogy új családja több szempontból másként él, mint amit addig ismert: több békét, figyelmet és szeretetet tapasztalt közöttük. Akkor még nem tudta, hogy keresztény családba került.

A fordulópont egy tragédia volt. Egy éjszaka megtámadták otthonukat, és Ariana sógora egy gránátrobbanás következtében meghalt. Később tudta meg, hogy a férfit keresztény hite miatt ölték meg.

Ez az esemény indította el benne a kérdéseket. Ha valaki kész meghalni a hitéért – gondolta –, akkor annak a hitnek különös jelentősége lehet.

A családnak nem sokkal később menekülnie kellett Afganisztánból. Egy közép-ázsiai országban telepedtek le menekültként, és Ariana csak ott ismerhette meg nyíltabban férje családjának keresztény hitét.

Először elsősorban férje iránti szeretete miatt ment velük templomba. Idővel azonban egyre többet tudott meg Jézusról, és fokozatosan saját döntésévé vált a kereszténység elfogadása.

Ariana szerint korábbi vallásos tapasztalatait elsősorban a félelem határozta meg: félelem Istentől, az emberektől és a büntetéstől. A keresztény közösségben ezzel szemben először tapasztalt olyan békét, amelyet korábban nem ismert.

Úgy fogalmazott: ekkor értette meg, hogy Isten szereti őt.

A megtérés azonban nem tette biztonságosabbá az életét. Éppen ellenkezőleg: újabb veszélyeket hozott. Családja továbbra sem fogadja el döntését, bátyja pedig – Ariana elmondása szerint – azzal fenyegette meg, hogy megöli, ha valóban elhagyta az iszlámot.

Ariana és férje ma is menekültként élnek, bizonytalan jogi helyzetben. Attól tartanak, hogy bármikor visszatoloncolhatják őket Afganisztánba, ahol keresztényként súlyos veszélynek lennének kitéve.

Mindennapi életüket a bizonytalanság jellemzi. Ariana beszámolója szerint lakást is nehezen találnak, részben menekült státuszuk, részben keresztény hitük miatt.

Mindezek ellenére arról beszél, hogy olyan belső békét tapasztal, amelyet emberileg nehéz megmagyarázni.

Más afgán családokkal is rendszeresen találkozik, együtt imádkoznak és olvassák a Szentírást. Sokuk számára ugyanúgy mindennapos félelem a deportálás és a bizonytalan jövő.

Ariana szerint ezekben a közösségekben újra és újra megtapasztalható, hogy ahol korábban csak félelem és reménytelenség volt, ott lassan béke és remény jelenik meg.

Misyjne Drogi interjújának végén Ariana arról beszélt, mit jelent számára ma a szabadság.

Nem azt, hogy megszűnnek a veszélyek vagy problémák. Ezek továbbra is jelen vannak az életében.

A szabadság számára sokkal inkább azt jelenti, hogy többé nem a félelem irányítja.

Ennek lényegét egyetlen mondatban fogalmazta meg:

A történet Anna Piotrowska, a Misyjne Drogi számára készített interjúja alapján készült. A beszélgetésben szereplő neveket biztonsági okokból megváltoztatták.