Dr. Bábel Balázs több mint huszonhét éven át állt a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye élén. Nyugdíjba vonulásával egy hosszú főpásztori korszak zárul le, amely meghatározó része lett nemcsak az érsekség, hanem a magyar katolikus egyház elmúlt évtizedeinek is.
Bábel Balázs Gyónon, a mai Dabas városrészében született, és mindmáig büszkén vállalja gyóni gyökereit. Szülőföldjéhez való kötődése későbbi életében is megmaradt: fontos számára az a kulturális, történelmi és emberi közeg, amelyből elindult. E kötődésnek szép jele, hogy Dabas városa 2002-ben díszpolgárává választotta.
Főpásztori szolgálatában fontos helyet kapott a rábízott örökség megőrzése. Ez számára nemcsak a templomok, egyházi intézmények és történeti épületek fenntartását, felújítását és megóvását jelentette, hanem a szellemi és lelki örökség továbbadását is. Nevéhez kötődik többek között a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház nagyszabású restaurációjának és régészeti feltárásának elindítása. A kalocsai érsekség évszázados múltjához olyan örökségként viszonyult, amelyet nem elég őrizni: élővé és továbbadhatóvá is kell tenni.
Ennek a szemléletnek egyik különösen fontos része volt Szent Asztrik, Kalocsa első érsekének emlékezete és tisztelete. Bábel Balázs tudatosan ápolta Szent Asztrik kultuszát, akiben nemcsak nagy elődjét, hanem a magyar kereszténység kezdeteinek, Szent István korának és Kalocsa ezeréves egyházi folytonosságának egyik meghatározó alakját látta. A főszékesegyház felújításához kapcsolódó régészeti kutatások során újra előtérbe kerültek azok a csontmaradványok is, amelyeket a későbbi tudományos vizsgálatok alapján Asztrik érsek földi maradványaiként azonosítottak. Az érsek számára ez nem csupán régészeti vagy történeti eredmény volt, hanem annak kézzelfogható jele is, hogy a kalocsai egyház élő kapcsolatban áll saját legkorábbi múltjával. Szent Asztrik sírja és tisztelete így ismét hangsúlyos helyet kapott a főegyházmegye lelki életében.
Ehhez a történeti érzékenységhez szorosan kapcsolódik Bábel Balázs irodalom- és kultúraszeretete is. Különösen az irodalom áll közel hozzá. Személyes könyvtára több ezer kötetet számlál, az olvasás pedig számára soha nem csupán időtöltés volt. Homíliáiban, előadásaiban és nyilvános megszólalásaiban gyakran jelennek meg versek, irodalmi idézetek és a magyar kultúra nagy alakjai. Az irodalom számára nem egyszerű műveltségi háttér, hanem olyan szellemi közeg, amelyen keresztül hitről, emberről, erkölcsről és közösségről is lehet beszélni.
Bábel Balázs ugyanakkor nem csupán az érseki hivatalból kívánta vezetni főegyházmegyéjét. Főpásztori évei során felkereste a főegyházmegye templomait és közösségeit, személyesen is meg akarta ismerni azokat a helyeket és embereket, amelyekért és akikért felelősséget viselt. Kalocsán sem mondott le a közvetlen lelkipásztori szolgálatról: éveken keresztül rendszeresen tartott hittant a belvárosi plébánia közösségében. Érsekként is fontosnak tartotta, hogy a hit továbbadása ne kizárólag ünnepi szentmisékhez, hivatalos látogatásokhoz vagy reprezentatív alkalmakhoz kapcsolódjon, hanem személyes találkozásokhoz is.
Szívesen látogatott el az országhatárokon túl élő magyar közösségekhez is. Különösen fontosak voltak számára azok a magyarok, akik a történelmi változások következtében az utódállamokban kisebbségi sorba kerültek. Ezek a találkozások számára nem pusztán ünnepi vagy protokolláris alkalmakat jelentettek: a közös nyelv, a hit, a kultúra és a történelmi emlékezet összetartó erejét is kifejezték. Jelenlétével azt is jelezte, hogy az egyházi és nemzeti közösség határai nem esnek szükségképpen egybe az államhatárokkal.
Személyiségének egyik meghatározó vonása közvetlen, barátságos természete. Papjai számára nem távoli egyházi vezető volt. Telefonon gyakorlatilag bármikor felhívhatták, ha segítségre, tanácsra vagy egyszerűen egy beszélgetésre volt szükségük. Nem kellett minden személyes ügyből hivatalos találkozót szervezni: tudták, hogy főpásztorukat elérhetik.
Ennek a közvetlenségnek talán még beszédesebb jele volt az érseki ház mindennapi világa. Az egyházmegye papságának természetes lehetőség volt, hogy ha Kalocsán jártak, ebédre is betérjenek hozzá. Az asztal melletti beszélgetésekben sokszor olyan kérdések is előkerülhettek, amelyek egy hivatalos audiencia keretei között nehezebben kaptak volna helyet. Az érseki asztal így nemcsak az étkezés, hanem a találkozás és a papi közösség egyik helye is lett.
Hosszú főpásztori szolgálata természetesen nem volt mentes nehézségektől, vitáktól és konfliktusoktól sem. A főegyházmegye vezetése során számos olyan ügy adódott, amelyben dönteni kellett, olykor kifejezetten nehéz körülmények között. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy még ellenfelei és bírálói közül is többen elismerően szóltak arról, ahogyan az ügyeket kezelte. Korrektségét, tárgyalókészségét és a megoldáskeresésre való törekvését olyanok is méltatták, akik más kérdésekben nem értettek vele egyet.
Főpásztori működését a hagyományokhoz való hűség, az egyházi értékek megőrzése, a személyes elérhetőség és a folytonosság tudata jellemezte. Több mint negyedszázados szolgálata alatt személye szinte összeforrt a kalocsai érseki székkel. Papjai ismerték a telefonszámát, hívei találkozhattak vele hittanórán, templomban vagy egy-egy főpásztori látogatás alkalmával, a határon túli magyar közösségek pedig olyan főpásztort ismerhettek meg benne, aki fontosnak tartotta személyesen is felkeresni őket.
Nyugdíjba vonulásával lezárul ugyan egy korszak, de mindaz, ami Bábel Balázs főpásztori szolgálatához kötődik, nem válik múlttá. Megmaradnak az általa őrzött és továbbadott szellemi értékek, a megújított épületek, Szent Asztrik emlékezetének megerősödött kultusza, a kialakult emberi kapcsolatok, a könyvek és a kultúra iránti szeretete, valamint az a kulturális és lelki szemlélet, amely hosszú éveken át meghatározta szolgálatát.
fotók: Kalocsa Belvárosi Plébánia