Jennersdorf, Heiligenkreuz, Marienfeld, Traiskirchen és Feldkirch is azok között a helyek között volt, amelyeket Kalkuttai Szent Teréz ausztriai útjai során felkeresett. A Kathpress összeállítása szerint a világhírű szerzetesnő legalább hét alkalommal járt Ausztriában, és látogatásai több helyen maradandó kezdeményezéseket indítottak el.
Kalkuttai Szent Teréz (1910–1997) számtalan utazása során Ausztriában is többször megfordult. A tíz évvel ezelőtt szentté avatott szerzetesrend-alapító látogatásait az országban is rendkívüli érdeklődés kísérte. Találkozásain rendszeresen kiállt az élet és a család védelme, valamint a szegények, betegek és kiszolgáltatott emberek segítése mellett.
Első ismert ausztriai látogatására 1982-ben, három évvel Nobel-békedíjának átvétele után került sor. Horvátország felől érkezve a dél-burgenlandi Jennersdorfban állt meg, ahol átvette a helyi plébánia adományát. Arra biztatta a közösséget, hogy saját környezetében is tegyen valamit a betegekért és idősekért. Az ott létrejött imacsoportból később egyesület alakult, amely 1990-ben megnyitotta az első „Teréz anya-házat”.
Bécsben is közösséget alapítottak nővérei
Franz König bíboros, bécsi érsek 1984 tavaszán hívta meg Teréz anyát, hogy szerzetesközössége az osztrák fővárosban is telepedjen le. A Szeretet Misszionáriusai előbb egy hajléktalanokat segítő Caritas-intézményben kaptak helyet, majd a Szent Lipót-plébániára költöztek, végül pedig a Mariahilfer Gürtel lett bécsi központjuk otthona.
Teréz anya 1985 júliusában személyesen is Bécsbe látogatott. Leopold Ungar Caritas-elnökkel tartott sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy az akkor még kommunista Csehszlovákiában, valamint Kínában is szeretne rendi közösségeket alapítani.
1986 januárjában ismét Bécsben járt. Látogatásának egyik fontos témája az AIDS-betegek helyzete volt. Határozottan visszautasította azt a felfogást, amely a betegséget „Isten büntetéseként” értelmezte. Ehelyett arra szólított fel, hogy a betegeket ne kirekesszék és ne féljenek tőlük, hanem szeretettel forduljanak feléjük.
Heiligenkreuzban négyezer fiatal várta
1987 júniusában Teréz anya ismét Ausztriába érkezett. Bécsben a családok megerősítéséről és az élet védelméről beszélt, majd Hans Hermann Groer akkori bécsi érsek meghívására felkereste a Weinviertelben található marienfeldi ciszterci nővéreket is.
Különösen emlékezetes volt 1988. március 14-i látogatása. Feldkirchben átvette a Pápai Missziós Művek jelentős adományát, majd még aznap este a heiligenkreuzi ciszterci apátságba utazott, ahol fiatalok nagy tömege fogadta.
Másnap a bécsi ENSZ-központban rendezett egyházi világbékenap főelőadójaként szólalt fel. Beszédében a családok széthullását a békétlenség és a társadalmi pusztulás egyik alapvető okának nevezte. Arra figyelmeztetett, hogy senkinek sem szabad azt éreznie, hogy nem szeretik. Látogatása során Kurt Waldheim osztrák szövetségi elnök is fogadta.
Menekültek között Traiskirchenben
Ugyanazon év októberében Teréz anya ismét Bécsbe érkezett. A Stephansdomban egy családkongresszus keretében nagy tömeg előtt beszélt és imádkozott. Másnap váratlan látogatást tett a traiskircheni menekülttáborban, ahol különösen az újonnan érkező menekültek helyzete érdekelte. A tábor kápolnájában arra buzdította az embereket, hogy imádkozzanak egymásért, és őrizzék meg a szeretetet családjaikban.
Pozsonyból érkezett utolsó bécsi látogatására
Teréz anya 1990. május 18-án járt utoljára Bécsben. Ekkor már 79 éves volt, és Pozsonyból érkezett, ahol megnyitotta rendje első szlovákiai házát.
Bécsben Groer bíborossal találkozott, és bemutatta neki a Szeretet Misszionáriusai új központjára vonatkozó terveket. Személyesen tekintette meg a Mariahilfer Gürtelen álló leendő rendházat, sőt az egyes helyiségek rendeltetéséről is döntött. Az épület decemberi megáldására egészségi állapota miatt már nem tudott visszatérni.
Osztrák jezsuita segítette a „lélek sötét éjszakájában”
Teréz anya Ausztriához fűződő kapcsolata jóval túlmutatott látogatásain. Életének egyik fontos lelki kísérője az osztrák jezsuita teológus, Josef Neuner (1908–2009) volt. A Feldkirchben született szerzetes 1938-tól Indiában dolgozott, és szakértőként részt vett a II. Vatikáni Zsinaton is.
Neuner felismerte Teréz anya lelki életének azt a hosszú időszakát, amelyet a belső sötétség, az elhagyatottság és Isten távollétének érzése jellemzett. Levelezésük során segített neki másként tekinteni erre a tapasztalatra, amely később Teréz anya lelki örökségének egyik legismertebb részévé vált.
Egy másik osztrák szerzetesnő, Anna Dengel (1892–1980), a Missziós Orvosnővérek alapítója szintén kapcsolatba került vele. Teréz anya 1948-ban rendjének egyik indiai intézményében vett részt kéthetes elsősegélynyújtó képzésen, mielőtt megkezdte saját közösségének szolgálatát. A két rendalapító 1980-ban személyesen is találkozott Rómában, amikor Teréz anya meglátogatta a már halálos beteg Dengelt.
Osztrák pap kísérte világ körüli útjain
Teréz anya életének egy másik fontos osztrák szereplője Leo Maasburg későbbi prelátus, a Pápai Missziós Művek egykori osztrák nemzeti igazgatója volt. A grazi származású pap fiatalon Rómában Paul Maria Hnilica szlovák emigráns püspök munkatársaként szolgált. Hnilica Teréz anya egyik legfontosabb vatikáni kapcsolata volt.
Maasburg éveken keresztül tolmácsként, útitársként és papként kísérte Teréz anyát a világ számos országába, többek között Kubába és a Szovjetunióba is. A szerzetesnő halála után részt vett boldoggáavatási ügyének római előkészítésében, később pedig könyvet is írt a vele átélt történetekről.
Teréz anya ausztriai látogatásai így nem egyszerűen egy világhírű személyiség rövid állomásai voltak. Több helyen maradandó kezdeményezéseket indítottak el, és olyan személyes kapcsolatok születtek általuk, amelyek évtizedeken át elkísérték a kalkuttai szent életét és szolgálatát.
fotó: közösségi média