Október közepén ismét értekezlet zajlott a Vatikánban, melynek témája a Ferenc pápa által kiadott, tíz esztendős „Amoris letitiae” apostoli üzenete volt. Míg előző írásunkban az utóbbi időben megugró keresztelkedési kedv miatt aggódott az Egyház, most az egyre nagyobb tömegben hanyagolt házasság okát kívánta megtalálni. A közös élet kezdete egyre kevésbé kötődik világi – sőt, akár egyházi szertartáshoz is.
Kevin Farrell bíboros, a laikusok családi életéért felelős dikasztérium vezetője hangsúlyozta, hogy nem csupán a vallási vezetők, hanem a szülők is egyre nagyobb kétségekkel nézik, hogyan veszíti el jelentőségét a házasság intézménye gyermekeik körében. Azok a fiatalok, akik sokáig tapasztaltak magányt, idővel egyre nehezebben építenek ki tartós kapcsolatot. Az USA-ban, az elmúlt fél évszázadban csaknem 75%-kal esett az esküvők száma, annak ellenére, hogy a lakosság általánoság jelentősen növekedett.
A spanyol püspökök testülete 2024-ben 31 462 egybekelést regisztrált, egy esztendővel korábban viszont többet: 33 500-at. Egy népességfigyelő szervezet szerint, 1976-ban még a katolikus országban a házasságkötési kedv 99%-volt, mostanra ebből legalább 20% elolvadt. Az egybekeléshez való kedv a katolikus populáció körében is egyre népszerűtlen – nem csupán nyugaton, hanem világszinten egyaránt.
Vajon mi lehet ennek az oka? Talán az Egyház nem tesz meg mindent azért, hogy a házas élet fontosságát hangsúlyozza?
Farrel szerint az emberek előtt már nem csupán pozitív példa áll. A válás mindennapos, az együttélésnek pedig új formái jelentek meg – köztük teljesen természetellenesek is, melyeket az időszerű elvek mégis nagyra értékelnek. Emma McGowan szerint, aki a Skót Püspöki Konferencia ide illő hivatalának vezetője, a mai életvitel és kultúra nem tekinti értéknek a házasságot. Az Egyház talán éppen ezt a változást vette figyelmen kívül, s most a világi divat után kell sietnie. Ismét hangot kell adni a házasság pozitívumainak, a belőle nyerhető lelki, szellemi, testi gazdagságot. Ami a szószékről elhangzik az főleg tiltások és bilincsbeverő szabályok sorozata.
Az isteni vízió, az Isten tervében való szerepe azonban jóval kevésbé hangsúlyos. Míg évszázadokon át a férfi és a nő egybekelése a kultúra és a mindennapi rendjének alapvetése volt, ma már egyre inkább csak egy drága ceremóniának tűnik, mely főként anyagi gondokat és terhet jelent. Stephen Fernandes, Bombay segédpüspöke arra mutatott rá, hogy az emberek nem feltétlenül azért tolják egyre tovább a házasságot, mert kerülni akarják: egyszerűen csak nem rendelkeznek azokkal az anyagi lehetőségekkel, melyek lehetővé tennék a biztonságos családalapítást. Minden egyre nagyobb és nehezebben biztosítható áldozatot jelent: az otthonteremtés, maga a ceremónia, a fiatalok még mindig a jövő tudásának megszerzésére fordítják forrásaikat, a gyermeknevelés sem olcsó. Az emberek számára a szerelem továbbra is vonzó. Ugyanakkor a házasság egyre inkább csak társadalmi rítussá válik, szociális kötelességgé.
A Katolikus Egyház számára a katolikus házasság intézménye fájdalmas veszteség. Nélküle ugyanis a katolikus nevelés is megsínyli, ennek következménye pedig a papi és szerzetesi hivatások hiánya lesz. Ilyenkor kényszerülnek egyesek furcsa és szokatlan megoldásokra. A spanyol Fernando Cuevas Raposo a „Tinder pap” becenevet kapta, mert 1300 fiatalt hozott össze megfelelő alkalmazások segítségével. Patrick McFarland katolikus szociális klubot alapított, mely különféle rendezvényeket szervez, mely lehetőséget ad a találkozásra. Az emberek ugyanis egyre magányosabb életmódot folytatnak, mely összeköthető számos mentális zavarral is. Mások egyszerűen azon a véleményen vannak, hogy a legjobb módja a házasság népszerűsítésének, a példamutatás.
fotó: MagnificAI/illusztráció