Patricio Alfredo Sánchez Molinari az oltár feszülete alatt halt szörnyet
A tragédiára október 17-én került sor a Szüntelen Segítség Asszonyának guayaquili templomában. Az ötvenhárom esztendős redemptorista pap lelki üdvösségéért imádságos mozgalom indult. Luis Cabrera bíboros ezt mondta: a lelkipásztor az Atya házába távozott, hogy közelségében és dicsőségében örvendezzen.
A Szent Megváltóról elnevezett szerzetesi rend egy nappal később mondott szentmisét az elhunyt lelki üdvéért. Az eseményt követően számosan fejezték ki együttérzésüket és sajnálatukat a lelkipásztor által vezetett közösségnek. A szaléziánusok szintén gyászukról biztosították szerzetestársaikat, akikkel egyazon területen teljesítik küldetésüket. Valamennyien azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy felszentelt testvérük már Krisztus országában imádkozik a hátramaradottakért – közli a National Catholic Register.
Az eset különösen nagy visszhangot kapott a világhálón, különösen a szociális hálózatokon, mivel az incidens sajnos megtekinthető, akár kendőzetlen változatban is. Az együttérzés szavain kívül azonban rendkívül sok a rosszindulatú, embertelen, kárörvendő megjegyzés is. Egy ilyen esemény az emberben szükségszerűen sorsszerű képzeteket kelt, és sokan beleragadnak a túlvilági üzenet lehetőségének elméletébe. A protestánsok számára megerősítést nyújt a katolikus rituálé pogány eredetének elméletében, mások a gyermekek ellen elkövetett visszaélések büntetését látják a gyengén felerősített feszület által bekövetkezett balesetben. Még az ateisták is sorsszerűséget emlegetnek…
Ugyanakkor Lukács evangéliumában (13:4–5) nyilvánvalóvá teszi az Úr:
„Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
János evangéliumának 9. fejezetében pedig a vakon született ember esetében mondja ki, hogy a testi bajnak és a fizikai világban esett rossznak nincs köze az isteni bíró büntetéséhez. A zsidó felfogás azonban mást hitt, ezért az abban nevelkedett apostolok megkérdezték: vajon ő vétkezett, vagy a szülei, hogy ilyen sorsot kapott.
„Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta Isten cselekedetei” – válaszolta Krisztus.
És valóban: mi lehetne szebb egy pap életében, mint szentmise celebrálása közben lépni az Úr elé? Mert a mi hiedelmeinkkel szemben a szép halál nem az, ami alvás idején, hirtelenül és fájdalommentesen ér bennünket. Hanem az, ami tiszta lelkiismerettel, kötelességteljesítés közben, üzenetet közvetítve a hitben való mindhalálig való kitartásról!
fotó: közösségi média