A teremtett világ iránti felelősséget és az egyház lelki megújulását kapcsolja össze Gáncs Péter „Forrástól forrásig” című jegyzete, amely az Evangelikus.hu Publicisztika rovatában jelent meg 2026. október 6-án. Gondolatmenetének középpontjában Ezékiel próféta látomása áll: a templomból fakadó víz életet visz oda, ahová eljut.
A mindennapi kenyér könnyen magától értetődővé válik, amíg a hiánya nem fenyeget. Gáncs Péter az aszály tapasztalatából indul ki: a kiszáradó növények és a csapadékhiány arra emlékeztetnek, hogy táplálékunk, környezetünk és életünk törékeny. Az aratási hálaadás ezért alkalom annak felismerésére is, mennyire függünk a teremtett világ állapotától.
Ebben a helyzetben különösen erőteljes Ezékiel képe az életet adó vízről. A prófétai látomásban a forrás a templom küszöbe alól fakad, majd kilép a világba. A víz mozgása egyben az egyház küldetésére is rámutat: az Istennel való találkozásnak következménye van a templomon kívül is.
Gáncs Péter az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport munkafüzetében olvasható két értelmezést idézi fel. Kodácsy Tamás református lelkész, ökoteológus a küszöböt a szent és a profán találkozásának helyeként értelmezi. A látomás Krisztus megtestesülésére irányítja a figyelmet: Isten belép a sebzett világba, és jelenléte az élet forrásává válik. Az evangélium így eljut a kiszáradt, szennyezett és elhanyagolt környezetbe is.
Khaled László metodista lelkész ugyancsak ezt a kilépést hangsúlyozza. Jézus jelenlétében a szentség átjárja a hétköznapi életet; gyógyulás és helyreállítás kezdődik. Ez a szemlélet arra hívja a keresztény közösségeket, hogy az istentisztelet és a mindennapi felelősség között keressék és erősítsék a kapcsolatot.
A teremtés ünnepétől Gáncs Péter a reformáció ünnepe felé vezeti tovább gondolatmenetét. A megújulás alapját az éltető lelki forrás újrafelfedezésében látja. Ennek középpontjában Jézus Krisztus áll: kegyelme, a benne való hit és a róla tanúskodó Szentírás. A forráshoz való visszatérés pedig elindulásra késztet: a megtalált kincset az emberek közé kell vinni.
A jegyzet nyomán a kérdés minden keresztény közösség számára feltehető: eljut-e az életet adó víz azokhoz, akik szomjaznak rá? Megjelenik-e hitünk a gondoskodásban, a teremtett világ védelmében, a másik ember iránti figyelemben?
A templomból fakadó forrás képe reményt és feladatot ad. Isten jelenléte megújíthatja életünket, közösségeinket és a ránk bízott világot. A hálaadásból így felelősség, a hitből pedig cselekvő szeretet születhet.
forrás: Gáncs Péter: „Forrástól forrásig”. Evangelikus.hu, Publicisztika, 2026. október 6., 6:55. A jegyzet elhangzott a Kossuth rádió „Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája” című műsorának 2026. október 5-i adásában. Jelen cikk a jegyzet gondolatmenetének összefoglaló feldolgozása.
fotó: unsplash.com