Májusban és októberben is különös hangsúlyt kap a katolikus közösségekben Mária tisztelete. Tavasszal a lorettói litániára, ősszel a rózsafüzér közös imádkozására gyűlnek össze a hívek. De miért éppen október lett a rózsafüzér hónapja?
A magyarázat történelmi eseményekhez és az imádságos hagyomány fokozatos kibontakozásához vezet. Az egyik meghatározó dátum 1571. október 7., a lepantói tengeri csata napja. A Szent Liga hajóhada ekkor győzelmet aratott az Oszmán Birodalom flottája felett. V. Piusz pápa a hadjárat idején arra kérte a híveket, hogy a rózsafüzér imádkozásával könyörögjenek segítségért. A győzelmet Mária közbenjárásának tulajdonította, és emlékére ünnepet rendelt el. Ebből alakult ki a Rózsafüzér Királynőjének ünnepe.
Lepanto emléke azonban még önmagában nem magyarázza meg, miért szenteltek később egy egész hónapot ennek az imádságnak. Ebben XIII. Leó pápának volt meghatározó szerepe. Az 1883-ban kiadott Supremi apostolatus officioenciklikájában elrendelte, hogy október 1-jétől november 2-ig a plébániákon közösen imádkozzanak öt tized rózsafüzért és lorettói litániát. A híveket arra buzdította, hogy az egyház és a világ nehézségeit vigyék Isten elé. Az októberi rózsafüzér-ájtatosság széles körű elterjedése ehhez a kezdeményezéshez is kapcsolódik.
A rózsafüzér története ugyanakkor jóval korábban kezdődött. Mai formája évszázadok alatt alakult ki. Gyökerei között ott találjuk a rövid imák ismétlését, a szerzetesi zsoltározást és a középkori Mária-tiszteletet. A százötven Üdvözlégy a zsoltároskönyv százötven zsoltárát idézte fel; ezért nevezték ezt az imádságot Mária zsoltároskönyvének.
A hagyomány Szent Domonkoshoz is szorosan kapcsolja a rózsafüzért. A Máriától kapott imádság története sokak számára ismert, történeti szempontból azonban a szentolvasó kialakulása hosszú folyamat volt. A domonkosok fontos szerepet játszottak terjesztésében, miközben az ismétlődő imákhoz fokozatosan hozzákapcsolódott Jézus és Mária életének szemlélése.
Május és október így ugyanannak a tiszteletnek két különböző hagyományát őrzi. Május általánosabb Mária-tisztelete mellett október sajátos hangsúlya a rózsafüzér lett, amelynek ünnepe és közösségi gyakorlata külön történelmi úton bontakozott ki.
Aki kézbe veszi a rózsafüzért, egy egyszerű imádságos rendhez csatlakozik. A szavak visszatérnek, közben pedig az evangélium eseményeinél időzhetünk: Betlehem öröménél, a kereszt fájdalmánál, a feltámadás reményénél. Ebbe a szemlélődésbe saját életünk is belefér. Azok neve, akikért aggódunk. Egy megoldatlan helyzet. A hála, amelyet még nem mondtunk ki.
Október ennek az elcsendesedésnek ad külön helyet. Az ima ritmusa segíthet megállni, amikor gondolataink szétszóródnak. Egy-egy tizednyi idő alatt talán mi magunk is figyelmesebbé válunk: Krisztusra, egymásra és arra, amit a mindennapok sietségében könnyen szem elől tévesztünk.
fotó: unsplash.com