A lélek a harcok idején ismeri meg igazán, hogy jelen van-e benne Isten. Jól megismeri önmagát a harcban, mert látja, hogy sem megszabadulni nem tud, sem elhárítani nem képes magától e harcokat; akaratával ellenáll ugyan, mert nem egyezik bele, de egyebet nem tehet. Akkor rájön a maga semmiségére, hiszen ha volna valami önmaga által, akkor megszabadulna szenvedéseitől, amelyeket nem kíván magának.
Sienai Szent Katalin
fotó: unsplash.com