Marc Ouellet bíboros szerint az ellene megfogalmazott alaptalan szexuális bántalmazási vádak súlyosan megviselték egészségét, jó hírnevét és erkölcsi tekintélyét. A Püspöki Dikasztérium nyugalmazott prefektusa a Rome Reportsnak adott interjújában „rémálomnak” nevezte az elmúlt négy évet. A bíboros neve azonban Szlovákiában egy másik, máig fájdalmas történettel is összefonódott: Róbert Bezák nagyszombati érsek 2012-es leváltásával.
Az eKAI beszámolója szerint egy kanadai bíróság alaptalannak ítélte az Ouellet ellen megfogalmazott vádakat, és rágalmazás miatt 100 ezer kanadai dollár kártérítés megfizetésére kötelezte Pamela Groleau lelkipásztori munkatársat. A bíboros azt mondta, különösen elviselhetetlennek tartotta, hogy ügyét pedofíliás esetekkel hozták összefüggésbe. Attól tart, hogy a jó hírnevén esett sérelmeket már nem lehet teljesen helyrehozni.
Ouellet volt az a bíboros, aki a Püspöki Kongregáció vezetőjeként közvetlenül részt vett a Bezák eltávolításához vezető eljárásban. A végső döntést XVI. Benedek pápa hozta meg: a Szentszék 2012. július 2-án jelentette be, hogy felmentette Bezákot a nagyszombati főegyházmegye lelkipásztori vezetése alól. A rövid hivatalos közlemény nem ismertette a döntés indokait.
A leváltást megelőzően, 2012. május 3-án Ouellet tizenegy kérdést küldött az érseknek. Ezek tanbeli, fegyelmi és gazdálkodási ügyeket érintettek, de Bezák öltözködésére, munkatársaira és magánéleti kapcsolataira vonatkozó állításokat is tartalmaztak. Szóba került a cölibátus, a női papság és az egyházmegye pénzügyei, valamint az is, hogy az érsek állítólag kétes hírű személyekkel látogatott tornatermeket, fürdőket és nyilvános zuhanyzókat. Bezák írásban válaszolt; az utóbbi kérdés megalázó hangnemét visszautasította, és tagadta a benne foglalt állításokat.
A Püspöki Kongregáció megbízásából átadott, 2012. június 26-i nunciatúrai levél lemondásra szólította fel Bezákot. Azt is előírta, hogy távozása után a főegyházmegye területén kívül lakjon, és ügyével kapcsolatban tartózkodjon a média használatától. Miután az érsek nem vállalta az önkéntes lemondást, a következő levél már a pápai felmentést közölte.
A történet a leváltással nem ért véget. Bezák 2013 márciusában arról számolt be, hogy Ouellet bíboros minden médiaszereplést megtiltott neki, még a lelki témájú megszólalásokat is. A korlátozás így az ügyében való nyilvános megszólaláson túl a hívekhez intézett üzeneteit is érintette.
Ouellet 2013 októberében nyilvánosan védte a pápai döntést. Kijelentette, hogy Benedek az ügy alapos, személyes megismerése után határozott, és megköszönte a szlovák püspökök egységét és hűségét. Ugyanakkor jelezte, hogy kész Rómában találkozni Bezákkal.
Bezák később árnyaltan beszélt a bíboros felelősségéről. A Postoj által idézett nyilatkozata szerint nem Ouellet-t tartotta az ügy kezdeményezőjének: úgy vélte, a bíboros a munkáját végezte, a történtek hátterét pedig inkább azoknál kell keresni, akik az ügyet a Vatikán elé vitték. Ez az érsek személyes értékelése; a nyilvános dokumentumokból a háttérben zajló döntéshozatal teljes története nem rekonstruálható.
Az eKAI szerint Ouellet a megítélt kártérítést teljes egészében a szexuális visszaélések áldozatává vált kanadai őslakosokat támogató szervezeteknek ajánlja fel. Egyúttal az egyházon belüli visszaélések elleni következetes fellépést sürgeti.
A bíboros személyes szenvedése együttérzést érdemel. Bezák története ugyanakkor arra emlékeztet, hogy a jó hírnév, az emberi méltóság és a tisztességes védekezés lehetősége az egyházi eljárásokban is alapvető érték. Ouellet most maga beszél arról, milyen mély sebeket ejthetnek a vádak. Ez különös súlyt ad annak a kérdésnek, hogyan bánik az egyház azokkal, akik ellen saját intézményei folytatnak eljárást.
fotó: közösségi média