Túlzás-e azt állítani, hogy apokaliptikus időket élünk? A kezdetét éljük-e egy sohasem tapasztalt, drámai és radikális törésnek az emberiség életében? Mindenki döntse el magában, ám az szinte bizonyos, hogy egyre többen gondolják úgy: a világ egy megfoghatatlan és szavakba nehezen önthető homályos miazmába burkolózik, mely elmét és lelket egyaránt mérgez. A jó és a gonosz harcának jelentősége egyre nagyobb súllyal bír.
Napjainkban a lelki élmények jelentősége megnőtt. A metafizikai küzdelem elve egyre hangsúlyosabb. Ez tükröződik a vallásos gondolkodásban – így a katolikus hívek egy része is egyre fogékonyabb Krisztusnak és Isten örök ellenségének szembenállására. Ennek jegyében a világhálón különös népszerűségnek örvendenek az ördögűzőkkel való beszélgetések, sőt, szinte „sztár” státuszú exorcisták jelennek meg a különböző csatornákon. Ilyen például az amerikai Chad Ripperger vagy Dan Reehil, akik részletesen beszámolnak találkozásaikról a démoni erőkkel.
Mi sem természetesebb, hogy hívőként nem a személyes gonosz létezését kívánjuk megkérdőjelezni. Már az evangéliumok is beszámolnak arról, hogy Jézusnak és tanítványainak egyik alapvető hatalma közé tartozott a megszállottak megszabadítása az ördögöktől. Rendkívül nagy oktalanság volna kétségbe vonni a sátán intelligenciáját és erejét. A pokolba hullott angyalok számára nem maradt más lehetőség a Teremtő elleni lázadásra, mint a lehető legtöbb embert a kárhozatra vezetni. Ennek egyik módja lehet a közvetlen befolyásolás, a test feletti uralom erőszakos átvétele. Ennél azonban csak fantáziadúsabb és hatékonyabb eszközei vannak a Hazugság Atyjának a tömegek pusztulásba döntésére! A kérdés inkább az, vajon a hívőnek – vagy éppen a szenzációra és borzongásra éhes keresőnek – milyen mértékben és milyen ismeretre van szüksége az alvilági mesterkedést illetően? Milyen hasznunk van belőle, és milyen következtetéseket vonunk le az ördögűzők részletes beszámolóiból? Erre keresi cikkében a választ a National Catholic Register.
Annak ellenére, hogy az egyébként valódi pápai megbízással rendelkező ördögűzők nyilvános interjúi követők jelentős tömegét eredményezik, nem mindenki gondolja úgy, hogy ezek haszonnal bírnak. A nyáron például a washingtoni érsekség vezetője, Robert McElroy bíboros felmentette megbízatása alól Stephen Joseph Rosetti atyát, aki a népszerű exorcisták egyike. Ennek fő oka éppen az volt, hogy a pap túlzottan nagy teret kezdett elfoglalni a világhálón. Egyes megnyilvánulásai meglehetősen egyediek voltak, nélkülözték az Egyház hivatalos álláspontjának szilárd talaját. A bíboros annak a véleménynek adott hangot, hogy az ördögűző feladata bizalmas és szent. Nem arra szolgál, hogy idejét és energiáját megtévesztett, kíváncsi, túlzottan aggodalmas vagy szenzációra éhes megkeresésekre pazarolja. Az Egyház egyébként nem szabályozza azt, hogy ördögűzői mikor és miként szóljanak az emberekhez. Kommunikációjának módját és működésének más jegyeit is a helyi püspök felügyeli, akinek erre elsődleges joga van. Ez vezet ahhoz a vitához a papság és a hívek körében, vajon e különleges megbízatással rendelkező személyek nyilvános szereplése segíti-e tevékenységüket, vagy éppen ellenkezőleg: a szenzációhajszolásnak tesz nagy szívességet?
Az ördögűzés iránti modern érdeklődés 1971-re vezethető vissza, William Peter Blatty publikációjára, melynek alapján megszületett a ma már legendás Ördögűző című film. A leghíresebb exorcista kétségkívül a néhai Gabriele Amorth atya volt, aki több mint 30 könyvet írt, és több tízezer esetről számolt be. A média a „Pápa ördögűzője” néven ismerte, sőt film is született életrajza alapján, melyben alakját Russell Crowe formázta meg. (A történet messze állt a hitelestől, és a Katolikus Egyház teológiáját is igen lazán értelmezte.) Ripperger atya csatornája alatt napjainkban csaknem 400 ezer követőt jegyeznek, Reehil 260 ezerrel bír. Önkéntelenül felmerül tehát a kérdés: a tartalom önmagában is ennyire vonzó, vagy a szóban forgó személyek (akár öntudatlanul is) hajlamosak néhány részletet jobban kiszínezni a kelleténél? Ők – ám nem csupán ők – világszerte elérhetők a szociális hálózatokon és videómegosztó oldalakon keresztül, annak ellenére, hogy joghatóságuk csupán saját egyházmegyéjükre terjed ki. A legnépszerűbbek olyan befolyásos beszélgetős műsorokban kapnak megerősítést, mint például a legnagyobb amerikai platformon, Joe Rogan podcastjában.
Francesco Bamonte, a Nemzetközi Ördögűzők Szövetségének elnöke szerint a misszió nem feltétlenül titkos, ugyanakkor a figyelmet nem önmaga kedvéért keresi. A jelenben az a helyzet, hogy a spirituális küzdelem iránti érdeklődés nagy, így az Egyház feladata nem a hallgatás, hanem a pontos és helyes információk közlése. A hallgatás és titkolózás éppen olyan bajokat okozhat, mint a démoni erőkkel való harc kiszínezése. Mivel Hollywood és a világháló az Egyház nélkül is kedvelt közege a kíváncsiak misztikus élmények iránti keresésének, a Vatikán kénytelen helyes útra terelni a dolgot, különben az önjelölt démonirtók és médiumok veszik át a kezdeményezést. Ezzel együtt a túlbuzgó és túlzottan nagy közönséget kapó papok hajlamossá válhatnak saját teológiai meggyőződéseik hangoztatására, melyeket az Egyház maga nem támaszt alá. Előfordulhat az is, hogy a démoni erők izgalomkeltő leírásával nem az erényes, szent életre buzdítanak, hanem ellenkezőleg: beteges érdeklődést keltenek az okkult iránt. Annál is inkább, mivel a nézők és hallgatók jelentős része nem rendelkezik teológiai tudással, így az elhangzottakat sem feltétlenül dolgozzák fel egészségesen. Sőt, még a vallásos emberekben is túlzott aggodalmat kelthetnek, akikben hajlandóság ébred mindenütt démoni hatást felfedezni, és minden bajban ördögi cselvetést látni. A gonosz elleni leghatékonyabb fegyver nem a kard, hanem a szentségek és az imádság. Hiszen aki sokáig bámul a sötétségbe, arra egy idő múlva a sötétség is visszatekint…
Egyházi szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy az ördögűző veszte éppen a büszkeség lehet. Hatalmát ugyanis nem arra kapta, hogy saját személyét felértékelje, hanem hogy a Krisztus által rábízott szolgálatot teljesítse. Ezért a legtöbben engedélyt kérnek a helyi püspöktől a nyilvános megjelenésre, amennyiben ilyen felkérést kapnak
fotók: illusztráció/pixaay.com, unsplash.com