Szeptember 4-én Palermói Szent Rozália szűzre emlékezik a katolikus egyház. Életéről viszonylag kevés biztos történeti adat maradt fenn, alakját azonban évszázadokon át élő hagyomány övezi. A 12. század első felében született Palermóban, előkelő családban. Fiatalon hátat fordított az udvari életnek, és a magányt, az imádságot és a vezeklést választotta. Életének utolsó időszakát a Palermo fölé magasodó Monte Pellegrino egyik barlangjában töltötte remeteként.
A hagyomány szerint Rozália számára a világtól való elvonulás nem menekülést jelentett, hanem Isten keresésének radikális formáját. Emiatt ábrázolásain gyakran jelenik meg barlangban vagy sziklás tájon, kereszttel, liliommal és rózsakoszorúval. A rózsa idővel szinte elválaszthatatlan jelképévé vált.
Halála után tisztelete elsősorban Szicíliában élt tovább, igazi elterjedését azonban egy több mint négy évszázaddal későbbi esemény hozta meg. 1624-ben Palermo súlyos pestisjárvánnyal küzdött. Ekkor a Monte Pellegrinón megtalálták a szentnek tulajdonított földi maradványokat. Az ereklyéket később ünnepélyes körmenetben vitték végig a városon. A járvány visszaszorulását a palermóiak Rozália közbenjárásának tulajdonították, s ettől kezdve tisztelete gyorsan terjedt. Palermo védőszentje lett, és Európa számos vidékén a pestis és más járványos betegségek idején kérték segítségét.
A történelmi Magyarországon is több Szent Rozália-kápolna és -templom őrzi ennek emlékét. A felvidéki Komáromban az 1710–1711-es pestisjárvány után már állt Szent Rozália tiszteletére emelt fogadalmi templom. A korábbi épületet később az erődrendszer bővítése miatt lebontották, helyette 1839 és 1844 között épült fel a ma is álló, kupolás Szent Rozália-templom. A templom kertjében kálvária is található.
A komáromi templom történetének különös epizódja az 1848–1849-es időszak. Amikor a város több más temploma súlyosan megrongálódott a tűzvészben és a harcokban, a Szent Rozália-templom egy időre katolikus és református istentiszteleteknek egyaránt helyet adott. Így az épület nemcsak egy járvány emlékét őrzi, hanem Komárom vallástörténetének is sajátos tanúja.
A délvidéki Temerinben, a Vajdaságban ugyancsak Szent Rozália a római katolikus plébániatemplom védőszentje. A plébániát 1783-ban alapították, és már az akkori kisebb templomot is Szent Rozália tiszteletére szentelték. A jelenlegi templom 1804-ben épült. Az 1848-as események során súlyosan megsérült, tornya is ledőlt, később azonban helyreállították és többször felújították.
Temerinben Szent Rozália tisztelete ma is élő hagyomány. Szeptember 4. a templom búcsúnapja, így a palermói szent emléknapja nem csupán a liturgikus naptár egyik dátuma, hanem a helyi katolikus közösség saját ünnepe is.
Komárom és Temerin példája jól mutatja, hogy Szent Rozália tisztelete messze túlnőtt szicíliai eredetén. A pestis és más járványok évszázadaiban Közép-Európában is azokhoz a szentekhez tartozott, akikhez veszély idején különös bizalommal fordultak. A palermói remetenő emléke így a Felvidéken és a Délvidéken is máig látható nyomot hagyott a magyar katolikus örökségben.
fotó: közösségi média