Az ember törékenységéről, az emlékezés jelentőségéről és a feltámadás reményéről beszélt Grzegorz Ryś bíboros halottak napján a krakkói Wawel-székesegyház Szent Lénárd-kriptájában. Ugyanitt mutatta be első szentmiséit nyolcvan évvel korábban Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa – számolt be a KAI lengyel katolikus hírügynökség.
A szertartás kezdetén a krakkói érsek felidézte: Karol Wojtyła nyolcvan évvel ezelőtt, halottak napján három szentmisét mutatott be a kriptában. Ezek voltak pappá szentelését követő első miséi.
Az élmény mélységét jelzi, hogy Wojtyła ötven évvel később az Ajándék és titok című könyvében részletesen írt róla. Megfogalmazta azt a vágyát is, hogy pappá szentelésének ötvenedik évfordulóján ismét ezen a helyen misézhessen. Ez a kívánsága később teljesült.
Ryś bíboros homíliájában a kripta két jelentését emelte ki. Egyrészt a történelmi gyökerek helye: a Wawel-székesegyházban királyok, püspökök és költők emlékezete találkozik. A Szent Lénárd-kripta a lengyel nemzet és a krakkói egyház történetének különösen sűrű lenyomata.
A bíboros különbséget tett a történelem ismerete és az élő emlékezet között. Mint hangsúlyozta, egy közösségnek lehet ezeréves történelme úgy is, hogy abból alig őriz valamit. Az emlékezés jelentősége abban áll, hogy táplálja a jelen életét. Az ember a gyökereiből növekszik, ezért az örökség megismerése felelősségvállalást is kíván.
A kripta másrészt a keresztény hitvallásra emlékeztet: a test feltámadására és az örök életre. A sírok között járva különös erővel merül fel a kérdés, vajon a temetkezési hely jelenti-e az ember végső állomását. A keresztény hit erre a feltámadás reményével válaszol.
Ryś bíboros Jób könyvének szavait idézte fel: a Megváltó él, és végül az ember pora fölött is megáll. Az ember mulandósága valóság. Ennek felismerése segít megérteni saját kicsinységünket, sebezhetőségünket és másokra utaltságunkat.
A por azonban a bíboros gondolatmenetében nem az emberről kimondott utolsó szó. A Megváltó nem feledkezik meg róla. Az ember törékeny földi létezésében is Istent hordozhatja magában, és meghívást kap az örök életre.
A szentbeszéd központi üzenete így kapcsolta össze a mulandóság őszinte elfogadását a keresztény reménnyel: porból vagyunk, porrá leszünk, de hitünk szerint Isten a porból is életre hív bennünket.
A szentáldozás után a Krisztushoz, az örök Főpaphoz szóló litániát imádkozták el, amely Karol Wojtyła egyik kedvelt imádsága volt.
forrás: KAI – Katolicka Agencja Informacyjna, 2026. november 3., „Kard. Ryś: jesteśmy prochem, który nosi w sobie Boga”.
fotó: közösségi média