Van-e olyan katolikus, aki ne ismerné II. János Pál pápa civil nevét? Mindenki hallotta már Karol Wojtylát, kevesen tudják azonban, a Károlyt nem valamelyik szent ihlette, hanem az utolsó osztrák-magyar uralkodó. A későbbi egyházfő édesapja hatására keresztelték így, hiszen az korábban a Monarchia katonája volt Lengyelország déli részén, melyet a Habsburgok ellenőriztek. Mikor az ifjabb Wojtyla megszületett 1920-ban, a császár és király már száműzetésben élt.
Hosszú évtizedekkel később, 2004-ben éppen a lengyel pápa avatta boldoggá, ünnepnapjaként október 21-én jelölvén meg, mely Károly és Zita császárné esküvőjének időpontja. Károly Máriazellben, kérte meg későbbi nyolc gyermekének édesanyját, a kegyhely oltáriszentsége előtt. A frigy mégsem tartott sokáig, hiszen a drámai sorsú király csupán 34 esztendős volt halálának idejében, 1922-ben.
Az első világháborút követően a párnak el kellett hagynia Bécset. A párnak Svájcba vezetett útja, a kudarcba fulladt visszatérési kísérlet után azonban Madeira szigetére kényszerültek. 1940 során csupán az özvegy menekült tovább – előbb az Egyesült Államokba, később a kanadai Quebecbe. A városra több ok miatt esett választása. Elsősorban a francia nyelvi kultúra miatt, néhány közelben élő rokon és a katolikus közösség okán. (1953-ban visszatért Európába.) Zitával együtt számos családi-, valamint a koronázási ékszerek is. Főként az utóbbiak Ausztriát illetik, ám néhány darab a tengeren túl maradt. Ilyen például a 137 karátos Firenzei Gyémánt is, melyet 1923-ban a bíróság a család magántulajdonának ítélt.
A kincs a világ egyik leghíresebb ilyen jellegű darabja, mely ma is Quebecben található kiállítva, néhány másik tárggyal, mely az Aranygyapjú Rend tulajdonában állt valaha, mely egy napjainkban is létező lovagi szervezet. Zita egy egyszerű kofferben szállította mindezt, melyet egy Csodálatos Medállal zárt le, mellyel a Szűzanya segítségére és támogatására számított. Ez is az említett tárlat része. Kanadában egy egész évszázadra helyezte letétbe kincseit egy helyi bankban. Csupán életének utolsó éveiben árulta el a titkot fiainak (1989-ben távozott az élők sorából.)
A Habsburgok döntése értelmében, az ékszerek Quebecben maradtak, ezeket egy alapítvány gondozza. A tárgyak múzeumokban lesznek továbbra is megtekinthetők. A tárlat nem lesz állandó, vége azonban még nincs meghatározva.
fotó: illusztráció, ImagineArt