Vannak püspökök, akiket tisztelnek. Vannak püspökök, akiket bírálnak. És vannak olyanok, akik mellett nem lehet közömbösen elmenni.
Beer Miklós ezek közé tartozik.
Nyolcvanhárom éves lett a nyugalmazott váci püspök. Egyesek szerint túl nyitott volt. Mások szerint túl bátor. Voltak, akik modernistának nevezték, mások az evangéliumi egyszerűség emberét látták benne. Egy biztos: kevés magyar püspök váltott ki annyi szeretetet és annyi vitát, mint ő.
Pedig amikor Beer Miklósról beszélünk, talán nem is a viták a legfontosabbak. Hanem az a kérdés, hogy mit látott meg az emberben.
Szolgálat a peremen élőkért
Püspöki szolgálata során újra és újra azok mellé állt, akik a társadalom peremére szorultak. A romák, a szegények, a hajléktalanok, a magányos idősek, a csalódott emberek világa nem valamiféle szociológiai téma volt számára, hanem konkrét emberi sorsok összessége. Nem egyszerűen beszélt róluk, hanem jelen volt közöttük.
Sokan azért szerették, mert azt érezték: nem először ítél, hanem először meghallgat.
Mások éppen ezért bírálták.
Beer Miklós püspököt sokan a szavai miatt idézik, pedig talán még inkább a tettei miatt érdemes rá figyelni. Gyakran hangsúlyozta, hogy a keresztény hit nem maradhat meg elméletnek vagy szép gondolatoknak. Jakab apostol szavait idézve vallotta:
„A hit cselekedetek nélkül halott.”
Ez nem csupán prédikációinak visszatérő gondolata volt, hanem egész püspöki szolgálatának egyik alapelve.
Talán ezért fordult olyan természetességgel a szegények, a romák, a hajléktalanok és a társadalom peremére szorult emberek felé. Nem ideológiai kérdést látott bennük, hanem embert. Nem programot, hanem sorsot. Nem problémát, hanem testvért.
Különösen fontosnak tartotta a roma közösségek felemelését. Több alkalommal részt vett roma pasztorációs kezdeményezésekben, támogatta a roma fiatalok oktatását és közösségi életét, valamint örömmel vállalt védnökséget olyan kezdeményezések mellett, amelyek a cigányság társadalmi és egyházi integrációját szolgálták. Nem véletlen, hogy a roma közösségekben ma is sokan saját püspökükként emlékeznek rá.
Mert Beer Miklós számára az evangélium nem elsősorban vita tárgya volt, hanem feladat. A hit pedig nem csupán meggyőződés, hanem szolgálat.
Ökumené és párbeszéd
Beer Miklós soha nem tartozott azok közé, akik örömmel húznak határvonalakat. Inkább hidakat keresett. Az ökumené ügyében különösen.
Évekig folytatott nyilvános párbeszédet Fabiny Tamás evangélikus püspökkel, és többször beszélt arról, hogy a keresztények megosztottsága Krisztus testének sebe. Ezért amikor egy evangélikus istentiszteleten úrvacsorához járult, sokan lelkesedéssel fogadták ezt a gesztust, mások viszont súlyos kritikát fogalmaztak meg vele szemben.
Valójában azonban ez az eset is ugyanarról szólt, mint egész életműve.
Arról a meggyőződésről, hogy a kereszténység nem elsősorban erődítmény, hanem találkozás.
Politika és Egyház
A politikáról szóló megszólalásai is gyakran váltottak ki visszhangot. Nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy az Egyháznak meg kell őriznie szabadságát minden politikai hatalommal szemben.
Nem pártokban gondolkodott, hanem lelkiismeretben.
Emiatt egyszerre érkezett hozzá bírálat jobbról és balról is. Talán ez önmagában is jelzi, hogy nem valamelyik politikai tábor embere volt, hanem elsősorban lelkipásztor.
Egy püspök, aki nem vonult vissza
Közben azonban megmaradt annak a derűs, közvetlen embernek, akit az ország megismert. Aki nem félt mosolyogni, aki képes volt önmagán is nevetni, és aki nyugdíjas éveiben sem vonult vissza a nyilvánosságtól.
Interjúi, előadásai és találkozásai ma is sokakat vonzanak. Nem hivatalos egyházi címek, hanem az emberek szavai nevezik őt „hiteles embernek” vagy éppen „a szeretet püspökének”.
Néhány éve Pozsonyban díszdoktori címmel ismerték el egyházi és társadalmi szolgálatát. Ez is azt mutatta, hogy hatása messze túlnőtt saját egyházmegyéjének határain.
Ferenc pápa magyar szövetségese
Beer Miklós ma is megosztó személyiség.
De talán nem azért, mert meg akarta osztani az embereket.
Hanem azért, mert következetesen az embert kereste az ideológiák mögött, a szegényt a statisztikák mögött, a testvért a felekezeti különbségek mögött, és Krisztust minden emberben.
És mert nem csupán beszélt a szeretetről, hanem igyekezett meg is élni azt a mindennapokban.
Sokan ezért látták benne Ferenc pápa szemléletének magyarországi képviselőjét: azt a lelkipásztort, aki újra és újra a szegények, a kirekesztettek és a meghallgatásra várók felé fordult.
Beer Miklós több alkalommal is elismerően nyilatkozott Ferenc pápáról, különösen annak irgalomközpontú, a perifériák felé forduló egyházképét hangsúlyozva.
Öröksége
Nyolcvanhárom évesen is ezt üzeni jelenlétével: az Egyház nem akkor hiteles, amikor erősnek látszik, hanem amikor szeretni tud.
Lehet egyetérteni vele vagy vitatkozni vele.
De nehéz lenne tagadni, hogy Beer Miklós püspök egy egész korszak egyik legjellegzetesebb magyar egyházi személyisége lett.
És talán éppen ez a legnagyobb elismerés: még ma is beszélünk róla.
Isten éltesse Beer Miklós püspököt!
fotó: magyarkurir.hu