Az éjszakai nyugodalmunk fölött is…

Az átlagfilmek milliárdos gazembereinek ágya az állatok vackához hasonlít, de még annál is tisztátalanabbak. Pedig a zsoltáros szerint a fekvőhely a legmélyebb istenkeresés helye:

Ezt látjuk beteljesedni a mi Urunk, Jézus Krisztus földi életében is: amikor az éjszaka mélységeiben emberi szívéből feltör az Atya imádásának gyönyörűséges vágya, ekkor csendben felkel és felmegy a hegyre imádkozni.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

Az ágy és az oltár szorosan összetartoznak: az Istenember ágya, amelyen a halálba szenderült, a kereszt oltára lett.

A szentek és a boldogok, a szent életű férfiak és nők ereklyeként őrzött ágyai mind-mind ragyogó lelki tisztaságot sugároznak. A végső nyughelyük, a koporsójuk és a sírjuk pedig az őskeresztény kortól kezdve oltárul szolgált és szolgál Isten népe számára.

Az első keresztény századokban általános volt, hogy a fiatal házasok az éjszaka közepén felkeltek és együtt imádkoztak. Szeretetszerelmük így tartósan kiolthatatlan és beszennyezhetetlen lett és volt, mert kapcsolatuk Isten imádásának minden szenvedélyt felülmúló tüzében izzott.

Beszédes jel és jelzés, hogy ma már a szerzetesközösségek között is alig találni olyat, amelynek tagjai éjszaka is felkelnének imádkozni. Márpedig, ha nem vigyázunk, a bukott angyal, a gonosz és az elkárhozott szellem – a Sátán – mindannyiunk fekvőhelyét uralma alá veszi.