Nyolcvanhét évvel ezelőtt, 1939. augusztus 24-én XII. Piusz pápa a Castel Gandolfó-i pápai rezidenciáról a Vatikáni Rádión keresztül rendkívüli békefelhívást intézett a világhoz. A beszédre mindössze egy nappal a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását követően került sor, amikor Európa már a második világháború küszöbén állt.
A pápa figyelmeztetett, hogy az emberiség sorsdöntő pillanathoz érkezett, és arra kérte a nemzetek vezetőit, hogy a konfliktusokat ne fegyverrel, hanem a józan ész, a diplomácia és a kölcsönös tisztelet útján rendezzék. Beszédének legismertebb mondata azóta is a béke egyik legismertebb pápai üzenete:
„A békével semmi sem vész el. A háborúval minden elveszhet.”
A történelmi jelentőségű üzenet szövegének előkészítésében közreműködött Giovanni Battista Montini, a későbbi VI. Pál pápa is, aki akkoriban az Államtitkárság helyettes vezetőjeként szolgált.
A felhívás azonban süket fülekre talált. Alig nyolc nappal később, 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború, amely emberek tízmillióinak életét követelte.
XII. Piusz már ekkor hangsúlyozta, hogy az igazságosságot nem az erőszak, hanem az erkölcsi rend, a párbeszéd és a tisztességes diplomácia képes szolgálni. Figyelmeztetett arra is, hogy a moráltól elszakadt politika végül saját követőit is cserbenhagyja, és az igazságtalanságra épülő birodalmak nem számíthatnak Isten áldására.
A pápa 87 évvel ezelőtti üzenete ma is megrendítően időszerű. XIV. Leó pápa 2025. június 18-i általános kihallgatásán szintén felidézte ezt a mondatot, amikor a világ jelenlegi fegyveres konfliktusaira utalva ismét hangsúlyozta: „A békével semmi sem vész el. A háborúval minden elveszhet.”
Napjainkban, amikor Ukrajnában, a Szentföldön, Szudánban, Etiópiában, Haitin és Mianmarban továbbra is fegyveres konfliktusok dúlnak, XII. Piusz történelmi felhívása változatlan erővel emlékeztet arra, hogy a tartós béke csak az igazságosságra, a párbeszédre és az emberi méltóság tiszteletére épülhet.
fotó: Vatican News