A Kanadai Anglikán Egyház próbahasználatra engedélyezett egy liturgikus szöveget azok lelkipásztori kíséréséhez, akik az orvosilag segített halált választották. Az egyház szerint az imádság a haldokló embernek szól, nem a döntés jóváhagyása. A két dolog elválaszthatósága azonban komoly kérdéseket vet fel.
A Kanadai Anglikán Egyház Általános Zsinatának Tanácsa 2026 júniusában engedélyezte a Betegek és haldoklók szolgálata az orvosilag segített halál összefüggésében című szöveg próbahasználatát. Az anyagot csak ott alkalmazhatják, ahol az egyházmegye püspöke ezt megengedi. A tapasztalatok alapján 2027-ben végleges szöveget készítenének, amelyről a 2028-as általános zsinat dönthet.
A hatvanoldalas dokumentum imádságokat és szertartási útmutatást ad a halál előtti órákra, a halál pillanatára és az azt követő időre. Szerepel benne bűnvallás, kézrátétel, olajjal való megkenés és szentáldozás lehetősége is. A szöveg számol azzal, hogy a lelkipásztor és a hozzátartozók jelen lehetnek az orvosi eljárás idején.
A dokumentum szerzői világosan kijelentik: nem kívánnak állást foglalni az orvosilag segített halál erkölcsi megítélésében. Elismerik, hogy az anglikánok között vannak, akik ezt Isten akaratával ellentétesnek tartják. Hangsúlyozzák azt is, hogy a szertartásban az embert áldják meg, nem az eljárást vagy az arról hozott döntést. Az anyag a kényszerítés és a nem megfelelő egészségügyi ellátás veszélyére is figyelmeztet.
Ez a megkülönböztetés lelkipásztori szempontból érthető. A szenvedő embert akkor sem szabad magára hagyni, ha döntésével nem értünk egyet. Imádkozni érte, meghallgatni őt, mellette maradni és családját támogatni az egyház feladata.
A nehéz kérdés ott kezdődik, ahol a lelkipásztori jelenlétből kifejezetten az asszisztált halál időpontjára összeállított szertartás lesz. A liturgia nemcsak vigasztal: jelentést is ad annak, ami történik. Ha a szentáldozást követő csendben az orvosi személyzet beléphet az eljárás elvégzésére, majd a halál idején az előírt imádságok következnek, a jelenlévők számára nehézzé válhat elválasztani a személy kísérését az esemény vallási keretbe foglalásától. Ez akkor is valós lelkipásztori és teológiai kérdés, ha a dokumentum kifejezetten elutasítja az eljárás megáldásának szándékát.
A kanadai döntést ezért sem egyetlen indulatos mondattal elintézni, sem pusztán technikai liturgikus újításként kezelni nem érdemes. A tét az, hogyan tud az egyház irgalommal jelen lenni a haldokló mellett úgy, hogy közben az emberi életre vonatkozó erkölcsi meggyőződése is világos maradjon. Erre a kérdésre a most engedélyezett szöveg nem ad mindenki számára megnyugtató választ. A próbahasználat körüli vita éppen ezért fontos.
fotó: pixabay.com/illusztráció