Méltó temetés vagy nyilvános tiszteletadás? Vita Ratko Mladić búcsúztatása körül

Mladićot a boszniai háború során elkövetett népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Augusztus végén halt meg a hágai börtönkórházban. Szeptember 7-i belgrádi temetésén állami tisztségviselők is részt vettek, a szertartást pedig Porfirije szerb ortodox pátriárka vezette. A búcsúztatás nemzetközi bírálatokat váltott ki, különösen az állami részvétel és Mladić nyilvános méltatása miatt.

Német László bíboros hangsúlyozta, hogy mindenkit megillet a méltó temetés. Különösen azon lepődött meg, hogy egyesek a történtek miatt Szerbia nyugati integrációjának késleltetését sürgették. Szerinte a temetés nem ad okot arra, hogy egy egész ország Európához fűződő kapcsolatát megkérdőjelezzék. Hozzátette: saját értékrendje távol áll a nacionalizmustól, a szertartás lebonyolítását pedig lehet bírálni.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

A bíboros arra is emlékeztetett, hogy Mladić kívánsága az volt: lánya mellett helyezzék örök nyugalomra. Véleménye szerint ezt a személyes szempontot a temetésről folyó vitában kevesen veszik figyelembe.

Az érsek által felvetett alapelv fontos. A halottért mondott ima nem felmentő ítélet, és a temetés nem törli el az elkövetett bűnöket. A család gyászát sem lehet az elhunyt tetteivel azonosítani. Ugyanakkor egy nyilvános szertartásnak a családon túlmutató jelentése is van. Ha egy elítélt háborús bűnöst állami és egyházi vezetők jelenlétében búcsúztatnak, érthető, hogy az áldozatok hozzátartozói ezt tiszteletadásként élhetik meg.

A vita tehát nem arról szól, hogy Mladićot megillette-e a temetés. Megillette. A kérdés az, milyen üzenetet közvetített a búcsúztatás nyilvános formája. A megbékéléshez hozzátartozik a halott emberi méltóságának tisztelete, de ugyanilyen elengedhetetlen az áldozatok emlékének őrzése és a történelmi felelősség világos kimondása.