Halálnak halálával halsz! – mondogatja a mesék leggonoszabb réme a legkisebb királyfinak. Ezzel többnyire arra utal, hogy fájdalmas és hosszadalmas szenvedéssel kívánja megtorolni sérelmét. Az elmúlás a bibliai ember első, és legdrámaibb felismerése. Azóta mindennapi része múltnak, jelennek és jövőnek. A természetes okokon kívül az egyes ember megátalkodott gonoszsága, a természet kíméletlen erői, valamint a háborúk osztogatják. A humanizmus köntösében parádézó szabadelvűség a béke és az emberi méltóság nevében, utópiáiban is cselekvő szerepet kívánnak a kaszát lengető lélekkísérőnek.
A haszontalannak tartott emberek „kiiktatását” már a 20. század elején tanítani kezdték egyes filozófusok és ideológusok. Örökségük a II. világháborúval veszni látszott, de mégis akadtak, akik megmentették. 2025-ben, a marxista-liberális Kanadában, az eutanázia már nem csupán szabadon kérelmezhető módja a szenvedés elől való menekülésnek. Akár kötelezhető is a szerencsétlen állampolgár! Ezzel kénytelen szembesülni Roger Foley, akit 2016. február 5-én szállítottak a Victoria államban található London Health Science Centre (London Egészségtudományok Központja) falai közé. Sajnos azóta képtelen elhagyni a kizárólagos életterét képező kórházi osztályt.
Az ottawai származású, 49 éves férfi idegsorvadással járó örökletes betegséggel él, mely korlátozza a mozgásban. Korábban saját lakosztályában élt, szociális segítők támogatásával. Szavai szerint azonban ez sajnos elégtelen volt, és ez hozzájárult beszállításához. Tapasztalatainak negatív mivoltából fakadóan, a kórházban is számos harcot vívott azért, hogy megfelelő támogatást kapjon. Még a tartományi kormányzóval is felvette a kapcsolatot.
Roger Foley a hatodik emeleten él, alig látogatják. Bevallása szerint nem kívánja a kórház forrásait igénybe venni, egy hivatásos, különleges igényeit kielégíteni képes csapattal inkább hazatérne. A szakma azonban kifogásolja a páciens ötletét, az önmaga által irányított forráskeresés szokatlan megoldás az államban. Ezért segítséget otthoni kezeléséhez nem ígérnek, annak ellenére, hogy vállalná az egészségügy őt érintő tehermentesítését. Fiatalnak tartja magát, barátai, családjának, tagjainak körében kívánja napjait eltölteni. Foley jelenleg egy olyan ágyfoglaló, aki nem szorul már kórházi kezelésre, ám a hosszú távú otthoni kezelést az egészségügy képtelen számára biztosítani. A férfi, jelentős gondot jelent a kórház számára. Az általános idő, amit egy beteg a kórház ágyában tölt, 6,6 nap. Az adott egészségügyi intézmény alapvetően nem hosszú távú tartózkodókra rendezkedett be, ezért Foley veszteséget termel számukra.
2018 augusztusában a férfi bejelentette, hogy húszmillió dolláros kártérítést kér a kórháztól, mondván jogait megcsorbították, korlátozzák. Vádjai közé tartozik az is, hogy a kórház dolgozói nyomást gyakoroltak rá, annak érdekében, hogy vegye igénybe az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságot. Ő azonban ezt elutasította. Ügyében azonban nem érkezett kedvező döntés, sőt, a bíróság több mint százezer dolláros kártérítésre kötelezte a kórházzal és annak képviselőivel szemben. Májusban Foley azzal vágott vissza, hogy ismét kampányt indított az Ontarióban székelő Emberi Jogok Bíróságánál, mert az LHSC elvette a lakosztályába épített különleges világítást.
Végül fura helyzet alakult ki: Foley távozni szeretne a kórházból, ahol kilenc éve él, ám az egészségügyi rendszer nem képes megfelelő gondoskodást nyújtani az otthoni léthez. Nem csupán Roger Foley tapasztalata az, hogy a kanadai egészségügyi rendszer, a hozzá hasonlóan sérült embereket megpróbálja a segédkezett eutanázia irányába terelni. Ezzel fajunk ismét egy lépéssel közelebb került egy valóban sátáni gonosz világhoz…
fotó: unsplash.com/illusztráció