Ókori zarándokok útleírásainak és több évtizedes régészeti kutatások eredményeinek összevetésével újabb bizonyítékokat találtak Jézus megkeresztelkedésének pontos földrajzi helyére. A jordániai Hasimita Egyetem professzora, Mohammad Waheeb tanulmányában a Jordán folyó keleti partján fekvő Wadi al-Kharrar völgyét, azon belül a Tell Mar Elyas (Illés hegye) környékét jelöli meg a bibliai esemény helyszíneként.
A területen 1996 és 2002 között végzett ásatások során római, bizánci és kora iszlám kori épületmaradványokat tártak fel, köztük templomokat, keresztelőmedencéket és imatermeket. A leletek arra utalnak, hogy a térség már Jézus és Keresztelő Szent János korában lakott volt, később pedig a korai kereszténység egyik fontos zarándokhelyévé vált.
A kutatás egyik fontos bizonyítékát két ókori zarándok beszámolója jelentette. A 333-ban a Szentföldön járó bordeaux-i zarándok, valamint az 530 körül író Theodosius egyaránt úgy határozta meg a megkeresztelkedés helyét, hogy az öt mérföldre található a Jordán Holt-tengerbe torkolló szakaszától. Ez a távolság megfelel a feltárt régészeti terület elhelyezkedésének.
A helyszín pontos azonosítását korábban az is nehezítette, hogy Órigenész ókori keresztény teológus a folyó nyugati partján fekvő Bethabara nevet javasolta a János evangéliumában szereplő Betánia helyett. A kutató a madabai mozaiktérképre hivatkozva rámutatott: a két település külön helyszínként szerepel rajta, így a keleti parti Betánia és a nyugati parti Bethabara nem azonos egymással.
A folyómeder évszázadok alatti természetes változásai miatt az egykori épületek ma távolabb találhatók a víztől. A jordániai Al-Magtasz területét, amelyet a hagyomány Jézus megkeresztelkedésének helyszíneként tart számon, 2015-ben az UNESCO világörökségi listájára is felvették.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatás régészeti és történeti bizonyítékokkal támasztja alá a helyszín azonosítását, nem pedig közvetlen bizonyítékkal igazolja a bibliai esemény pontos helyét.
fotó: wikimedia.org