„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”
Mt 5,8
„Aki téged nélküled teremtett, nem üdvözít téged nélküled” – mondta Szent Ágoston.
Ismerte a változás nehézségét. Sokáig keresett. Halogatta a döntést. Tudta, hogy változtatnia kellene. Mégis ragaszkodott a megszokott életéhez. Később szent lett belőle. De hosszú út vezetett odáig.
Mindenszentek ünnepén azokra tekintünk, akik célba értek. Már Isten közösségében élnek. Ismert és ismeretlen szentekre. Apostolokra és családanyákra. Vértanúkra és kétkezi munkásokra. Emberekre, akik helyet adtak Istennek az életükben. Nem szentnek születtek. Azzá váltak.
Nekik is voltak gyengeségeik. Elfogyott a türelmük. Féltek. Tévedtek. Néha súlyosan vétkeztek. Péter megtagadta Jézust. Pál üldözte az Egyházat. Mégsem maradtak ugyanazok. Elfogadták Isten irgalmát. Engedték, hogy vezesse őket. Bukásuk után újra elindultak.
A mai evangélium megmutatja az út irányát. Jézus a szelídeket mondja boldognak. Az irgalmasokat. A tiszta szívűeket. A békességszerzőket. Ezeket a tulajdonságokat a szentek is tanulták. Egy-egy döntésben. Nehéz találkozásokban. Hétköznapi feladatok között.
Mi is ismerjük ezeket a helyzeteket. Valaki megbánt. Már mondanánk is a választ. Tudjuk, mivel lehetne visszavágni. De megállunk. Máskor hibázunk. Könnyebb volna magyarázkodni. Mégis kimondjuk: sajnálom. Vagy észrevesszük, hogy valaki egyedül maradt. Odamegyünk hozzá. Időt adunk neki. Apró döntések ezek. Mégis formálják a szívünket.
Ágoston szavai a mi felelősségünkre is rámutatnak. Isten kegyelme megelőz és segít bennünket. Nekünk pedig igent kell mondanunk rá. El kell engednünk egy régi haragot. Jóvá kell tennünk, amit lehet. Meg kell tennünk azt a jót, amelyre ma lehetőségünk van.
A szentek példája bátoríthat bennünket. Ők már célba értek. Mi még úton vagyunk. Ma is kérhetjük Isten segítségét. Ma is kezdhetünk újra…
fotó: AI/illusztráció