A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján megjelent interjúban a frissen Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett festőrestaurátor-művész, Heitler András beszélt hivatásáról, a műtárgy-restaurálás felelősségéről, valamint hitéről és evangélikus örökségéről.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense hangsúlyozta: a restaurálás legfontosabb feladata az eredeti alkotás megőrzése. A szakember munkája egyszerre igényel művészi érzéket, történeti ismereteket és természettudományos tudást, hiszen a restaurátoroknak a művészettörténészekkel, vegyészekkel és más szakemberekkel is együtt kell működniük.
Az interjúban szó esett a sérült műalkotások helyreállításának határairól is. Heitler András szerint a restaurátor csak addig egészítheti ki a hiányzó részeket, ameddig azt hiteles források és analógiák alátámasztják. A puszta fantáziára épülő rekonstrukció már az eredeti mű meghamisításának veszélyét hordozza.
Érdekes történelmi példaként említette a reformáció korában lemeszelt templomi falképeket. Bár a képek eltávolítása volt a cél, a mészréteg sok esetben éppen megőrizte a középkori festményeket az utókor számára, így azok évszázadokkal később restaurálhatóvá váltak.
A művész személyes hitéről is vallott. Evangélikus családban nevelkedett, és gyermekkorától kezdve a Biblia történetei, valamint a keresztény művészet világa formálta gondolkodását. Kiemelte, hogy számára a Szentírás nem pusztán vallási olvasmány, hanem az életet alakító erőforrás.
Az interjú talán legemlékezetesebb gondolata a művészet és az evangélium kapcsolatáról szólt. Heitler András szerint sokan a művészetet afféle „desszertnek” tekintik, holott az valójában nélkülözhetetlen táplálék az ember számára. Ugyanez igaz az evangéliumra is: nem csupán az élet kiegészítője, hanem olyan fényforrás, amelynek világosságában minden más is új értelmet nyer. A keresztény ember számára ezért a Biblia olvasása nem alkalmi elfoglaltság, hanem az Istennel való kapcsolat mindennapi forrása.
fotó: evangelikus.hu