Emberi akarat nem állítja meg a püspökszentelést – de vajon milyen következményekkel számolhatunk?
Az utolsó üzenetek utolsóit küldik egymásnak a Vatikán hivatalos képviselői és a Szent X. Piusz Papi Testvérület. Sok idejük már nincs, és az elkövetkező nap már aligha változtat bármin is. Most már szinte teljesen bizonyos, hogy utóbbi megvalósítja tervét, miszerint négy új püspököt szentel a pápa engedélye nélkül, a lefebvre-i hagyományok alapján. Az utolsó levelet június 24-én küldték a pápának, melyben 28 pontban tették le hitvallásukat. Ebben kijelentik azt is, hogy korunk Egyháza mindenféle külső és belső nyomásnak enged – csak a megfelelő irányt nem találja.
Nem a mi közösségünk mutatja az utat, melyet követni kell, hanem az Egyház kétezer éves hagyománya, mely teljes egészében, érintetlenül őrizte az apostolok tanítását, melyet ma sokan elavultnak, javítandónak, változásra szorulónak tartanak – tartalmazza az üzenet. Az aláírók között van a közösség vezetője, Fr. Davide Pagliarani, valamint Bernard Fellay püspök, aki Pagliarani tisztjét korábban betöltötte. Ő is egyike volt a Lefebvre által felszentelt főpapoknak, akiket II. János Pál kiközösítéssel sújtott. Ezt XVI. Benedek oldotta fel 2009-ben. Egy ideig remény mutatkozott a megoldásra, tekintettel arra, hogy a Vatikán képviseletében Victor Manuel Fernandez, a Doktrína és Hit Dikasztériumának vezetője kapcsolatot tartott Pagliaranival. A próbálkozások azonban zátonyra futottak, így Fernandez kijelentette: a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadást készít elő. Tizenhatodikán Leó pápa a tradicionalistákra hárította a felelősséget, utalva rá, hogy a végeredmény a másik fél tevékenykedésétől függ: az Egyház velük vagy nélkülük halad tovább…
Pagliarani erre válaszul kifejtette azon hitét, hogy a Szent X. Piusz Papi Társulás hitvallása előbb-utóbb kiemelkedően fontos részévé válik az Egyház megújításának, mert a jelenlegi Egyház számos tana a lelkek kárára van. A legnagyobb hiba az ökumenizmus, valamint a más vallások elismerése mint az üdvösséghez vezető út. Az Unitatis Redintegratio kezdetű vatikáni dekrétum ugyanis úgy véli, hogy bár az üdvösség valóban a Katolikus Egyház felelőssége elsősorban, az igazság világossága minden felekezetben és vallásban felcsillanhat. A következő vád, melyre a II. Vatikáni Zsinatot követő egyháznak válaszolnia kell, a szertartást illeti. Lefebvre érsek már megfogalmazta, hogy a Novus Ordo közelebb áll a protestáns istentisztelethez, mint a katolikus hitvalláshoz.
A Testvérület nem tud mit kezdeni a ferenci szinodalitás folyamatával sem, melyet leginkább úgy értelmez, mint az Egyház demokratizálását, protestáns módon való irányításának szándékát. Végül elutasítja a vallásszabadságot, melyet bár a demokratikus világi törvények szép gesztusként emelnek a szabadság oltárára, a léleknek valójában nincs joga más utat választani, mint Jézus Krisztust. Mivel a Fiú Isten mondotta: senki sem jut el az Atyához, csak rajtam keresztül – a szabadság ebben az esetben az örök kárhozatot jelenti.
fotó: Magnific AI