Közeledik a végkifejlet, az Egyház 21. századi történéseinek valószínűleg legjelentősebb eseménye. A Szent X. Piusz Papi Testvérület által július első napján felszentelendő püspökök személye mindenképpen a katolikus jövőt erősen befolyásoló tényezővé válik – ilyen vagy olyan értelemben. A pápa utalt rá, hogy amennyiben a közösség nem áll el szándékától, a Vatikán kénytelen lesz a várható döntéseket meghozni, és Lefebvre püspök utódai nélkül folytatni útját. Denis Puga, a társulás tagja a párizsi Saint-Nicolas-du-Chardonnet templomában válaszolt a nyilvánvaló figyelmeztetésre.
Marcell Lefebvre érsek nyomán az elkövetkező főpapi szenteléseket a túlélés cselekedeteként értékelte. Majd a kiközösítés mibenlétét fejtegette. Tudatosítani érdemes, hogy az exkommunikáció nem távolít el senkit az Egyházból. Büntetés, az Egyház legsúlyosabb eszköze azzal szemben, aki megsérti a törvényeit. Akit ezzel sújtanak, nem járulhat a szentségekhez, életveszély esetén kívül nem kaphat feloldozást, az Egyház nem imádkozik érte hivatalosan. Alapvetően kizárják a közösségi élettől, és amíg a megadott bűnbánati feltételeknek nem tesz eleget, azon kívül marad – az Egyetemes Egyházból azonban, melynek a keresztség által lett tagja, ki nem téphetik. Ez azonban arra az esetre vonatkozik, ha az Egyház tagja valóban olyan mértékű bűnt követett el – tudva és akarva –, amelynek hatásai egyértelműen súlyosan károsítják Krisztus Misztikus Testét. Más a helyzet azonban akkor, ha tiszta lelkiismerettel, az Egyház érdekében kénytelen valaki cselekedni.
A másik jelző, mely a Szent X. Piusz Társulattal kapcsolatban gyakran elhangzik, a szakadár, vagyis skizmatikus. A szakadár definíciója szerint azért utasítja el feletteseinek tekintélyét, mert többé nem tekinti őket valós apostolutódoknak. Végleg és megmásíthatatlanul kinyilvánítja, hogy a jövőben kilép a pápa és a püspökök fennhatósága alól. Ez azonban nem áll fenn a jelen esetben. A Szent X. Piusz Papi Testvérület nem kíván másik hierarchiát létrehozni, úgy, ahogyan azt az ortodox egyházak tették a történelem folyamán. Elismeri a pápát, a bíborosokat és az érsekeket mint a Katolikus Egyház legitim vezetőit. Ezzel már 1988-ban is megpróbálták elhallgattatni a társulást, ugyanakkor az ezredfordulón és 2005-ben is Castrillón Hoyos bíboros érthetően kifejtette, hogy az ún. tradicionalista csoportok nem szakadárok, hiszen nem kívánnak párhuzamos egyházat létrehozni. Ennek ellenére azonban egyre többen kételkednek abban, hogy a teljesen érvényesen és hatalmukat joggal gyakorlók bizonyos esetekben súlyos tévedéseket hirdetnek. Az ezeknek való engedelmesség pedig nem lehet vak kötelesség! Közvetve ezt ismerte el XVI. Benedek pápa is, aki a X. Piusz-testvéreket a doktrína tisztaságáért felelős bizottság fennhatósága alá helyezte, nem pedig a nem katolikusokkal kapcsolatot tartó kongregáció felelősségébe.
A jelen esetben sem tekinthetünk el sajnos az emberi tényezőtől, a személyes becsvágyaktól és vonzódásoktól. Most egészen pontosan a pápa által megbízott Victor Manuel Fernández bíborosról essen szó, akinek feladatául rótták a Szent X. Piusz Papi Testvérülettel való tárgyalást. Fernández az Egyház haladó ágának tagja, aki korábban éppen arról írt, hogy az Egyház ma már nem engedheti meg magának, hogy ítéljen, és megtagadja az emberektől a szentségi életet. Ezt nem csupán botrányosnak nevezte, hanem egy helyen kifejezetten a Gestapóra jellemzőnek! Most pedig éppen ez a személy fenyeget kitaszítással, kíméletlen száműzetéssel, megtorlással…
Július első napján nem történik más, mint ami már 1988-ban megtörtént. Akkor azonban a négy püspökjelölt teljesen tapasztalatlan volt. Nem tudták, hogyan végezzék munkájukat az új körülmények között – világszerte, ellenséges körülmények között, támogatás nélkül. A most kijelölt személyek között akad azonban olyan is, aki húszéves papi tapasztalattal rendelkezik. Látták, milyen lehetőségekkel rendelkezik egy jogoktól megfosztott püspök, valamint a nyilvánvaló nehézségekkel is tisztában vannak. Sajnos a rendetlenséget növelte a tény, hogy az egymást követő egyházfők egymásnak ellentmondó módon értékelték a Szent Piusz Társaságot. Míg Benedek akarata szerint minden papnak jogában állt a korábbi szertartás ünneplése, addig Ferenc ennek tökéletes ellentétét kívánta megvalósítani. Miben remélhetünk, ha az egyik pápa ellentmond a másiknak? És vajon számítsunk arra, hogy ahányan jönnek a sorban, annyiféle elvárással, megítéléssel és tisztséggel találjuk majd szembe magunkat?
Puga arra bátorítja hallgatóit, hogy várják ki az események kiforrását. Nagy lesz a hangzavar, indulatok feszülnek majd egymásnak, de a végén minden rendbe jön. Hiszen Jézust is le akarták dobni a hegyről Názáretben, mert az emberek nem akarták Isten Igéjét hallgatni. De ő csak átsétált rajtuk… Más helyen a farizeusok kövezték volna halálra, mert Isten Fiának hívta magát, mégis faképnél hagyta őket, méghozzá bántalom nélkül. Krisztus csodákat tett, az írástudók pedig ilyen-olyan okot találtak rá, miért volt helytelen emberek meggyógyítása. Még annak is megtiltották a zsinagógában való felszólalást, akin a csoda megesett, nehogy tanúja legyen a Messiásnak. Mert Jézus éppen annyira nem volt kívánatos a zsinagógában, mint ahogy most nem kívánatos a Szent X. Piusz Papi Testvérület sem. Jeanne d’Arc feszülettel a kezében, Istenhez fohászkodva halt meg a máglyán, pedig a püspökök gúnyolódva püspöki tiarát nyomtak a fejére, mint az eretnekeknek: Boszorkány, eretnek, szakadár, kiközösített – firkálták rá. Ma mégis Franciaország védőszentjeként tiszteljük!
fotó: közösségi média