Hogyan került kapcsolatba a gyomaendrődi evangélikus gyülekezettel?
A szomszédos Mezőberényben voltam iskolalelkész 2015-17 között, néhány alkalommal helyettesítettem Gyomán az akkori lelkészt. Érdekesség, hogy Gyoma és Endrőd települések csak 1972-ben egyesültek, így a gyülekezet nevében is csak Gyoma szerepel (bár az endrődi részen is laknak evangélikusok). A szintén szomszédos Mezőtúr evangélikus gyülekezete és a gyomaiak közösen tartják fenn a lelkészi állást, ők hívtak meg 2025-ben.
Mit érzett, amikor először megérkezett a közösségbe?
Izgalmas és egy kicsit félelmetes volt az új helyzet. Férjemmel és két óvodás fiammal érkeztünk 2025 nyarán. Sok új arc, új emberek megismerése töltötte ki a napjainkat.
Milyen ma a gyülekezet lelki arculata?
A gyomai evangélikus közösség hagyományosan német nemzetiségű volt. A második világháború végétől azonban megkezdődött a magyarországi németek kollektív büntetése: „málenkij robotra”, azaz kényszermunkára hurcolták őket, sokakat kitelepítettek. Akik maradtak, azok sem gyakorolhatták szabadon nyelvüket, kultúrájukat és hitüket sem. A kommunista diktatúra évei alatt üldözések voltak. Ezek a megpróbáltatások megtépázták a gyülekezetet.
1977-2014 között más települések lelkészei látták el itt a szolgálatot, emiatt nagyon kicsi kapacitással működött a gyülekezetépítés. Elődöm, Fülöp Mónika volt több évtized után az első helyben lakó lelkész, de Mezőtúrt is ellátta. Ő nekifogott egyfajta építkezésnek, a helyi iskolával összefogva, hittanórákat indítva, pályázatok segítségével megújítva a parókia és a templom épületét is. A covid-19 járvány és élethelyzet-változások azonban megtörték ezt a lendületet, és 2021-25 között ismét helyettesítések voltak.
Ma egy életkorilag vegyes, de kicsiny gyülekezetről beszélünk: 3 és 96 éves gyülekezeti tagunk is van. A vasárnapi istentiszteletek mellett heti egyszer bibliaórákon is összegyűlünk, pünkösdkor családi napot szerveztünk gyerekprogramokkal, nyári táborunk is lesz a gyomai és mezőtúri hittanosokkal. Mindkét településen a felügyelők és a férjem, Varga Máté is teológiát végzett emberek, a presbitérium imádságos támogatására mindig számíthatok.
Miben más egy kisebb vidéki közösség szolgálata?
Én szolgáltam a fővárosban is hitoktató lelkészként, illetve a Budapest környéki agglomerációban laktunk hat évig, így valamelyest azt a közeget is ismerem. Gyomaendrőd és Mezőtúr is tipikus alföldi mezővárosok, amelyek nagyon sok lakost vesztettek az utóbbi évtizedekben. Itt nem küzdünk azzal, mint Gödöllőn, hogy karácsonykor alig férünk be a templomba. Ezen kívül a Dél-Alföld hazánk egyik leginkább vallástalan régiója, ahol még a kereszténység kulturális alapjai is hiányoznak. Erre rá kell hangoldóni, alázattal elfogadni, hogy a kereszténység kisebbségben van ezeken a településeken, az evangélikus pedig a legkisebb felekezet. Az elején kicsit féltem az üres padsoroktól, de most már nem a számok érdekelnek, hanem az a minőség, amit egy ilyen kisebb közösség tud adni.
Milyen emberek alkotják leginkább a gyülekezetet?
Mindkét településen vannak kisgyermekes anyukák, idősebb emberek, és legnagyobb örömömre, mindkét helyen járnak férfiak is: az ő bevonásukat nagyon fontosnak tartom.
Vannak fiatalok a közösségben?
Sajnos utoljára az elődöm konfirmált fiatalokat 2019-ben. Csak egy középiskola van a településen (katolikus), néhány régebbi hittanos Szarvasra illetve Békéscsabára jár az evangélikus gimnáziumokba, ahol a heti két hittan és heti egy áhítat mellé elég nehéz valami olyat kínálni, amire megmozdulnának. Ennek a munkának még az elején vagyunk, de szeretnénk egy filmklubbal egybekötött bibliaórát szervezni, ami reméljük, nekik is vonzó lehet.
Hogyan próbálják megszólítani azokat, akik eltávolodtak az Egyháztól?
Talán ez a legkeményebb dió, bár sok egykori német evangélikus család még mindig itt él a templom környékén. A német nemzetiségi önkormányzattal és az egyik helyi iskolával (ahol német nemzetiségi nyelvoktatás is folyik) összefogásban van több programunk. A természet szépségének, jó állapotának megőrzése sokakat foglalkoztat mindkét településen, ezért a Teremtés hete alkalmából szeretnénk egy több alkalmas programhetet tartani, amihez reméljük, a kevésbé vallásosak is tudnak majd kapcsolódni.
Mi jelenti ma a legnagyobb kihívást egy evangélikus lelkész számára?
Megőrizni a lelki stabilitásomat, az Istennel való kapcsolatom mélységét, hitelességét. Tanulni folyamatosan, imádkozni a rám bízottakért.
Mennyire nehéz ma közösséget építeni vidéken?
Itt nagyon fontosak a személyes kapcsolatok és a nyitottság. Hála Istennek, nekünk a férjemmel ez jól megy, abban szeretnénk fejlődni, hogy a gyülekezet minden tagja számára természetes legyen, hogy a hite által is kapcsolódik másokhoz.
Mit jelent Ön számára személyesen a lelkipásztori szolgálat?
Én haramadik generációs lelkész vagyok: nagyapám és apám is ezt a hivatást élték. Nekem mégsem ez az elsődleges identitásom (hiszen pszichológusként és hittanárként is dolgoztam), hanem az, hogy Isten gyermeke vagyok. A lelkészség inkább egy eszköz arra, hogy szolgáljam Istent és az embertársaimat.
Van-e olyan bibliai ige, amely különösen közel áll most Önhöz?
Közeleg a születésnapom, ilyenkor mindig sokat jár az eszemben az édesapámtól kapott konfirmációs igém:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyám vagy.” (Ézs 43,1)
Mit tapasztal: mire vágynak leginkább az emberek?
Sokan vágynak biztonságra, személyességre, hitelességre. Az emberek szeretik, ha őszintén, egyszerűen, de nem leegyszerűsítve beszélünk hozzájuk. Letisztult, igaz szavakra van szükség a szószéken és a hétköznapokban is. Nagyon sok empátiára, kevesebb moralizálásra.
Mit tud adni egy gyülekezet a mai rohanó világban?
Egy gyülekezeti tagunk kiemelte, hogy a vasárnapi istentiszteletek adnak egy nagyon jó ritmust az életnek: fel lehet töltődni a hétköznapok kihívásaira. Ezek a közösségek biztonságos, családias kis szigetek lehetnek, ahol tudhatod, hogy személyesen számon vagy tartva, fontos vagy, imádkoznak érted, meglátogatnak, ha beteg vagy.
Mennyire fontos a személyes jelenlét és az emberi beszélgetés?
Óriási hiánycikk lett. Amikor belépek az idősotthonba vagy egy kórházi szobába, irigykedve néznek, hogy kihez jöttem. Általában persze a szobatársakhoz is van egy-két jó szavam. Az intézményes ellátás előnye, hogy profi ápolók gondoskodnak a szeretteinkről, de az a fajta személyes jelenlét elveszett, amikor régen az emberek zöme otthon is halt meg, ahol élt. Ezekben a határhelyezetekben különösen szükség van a vigasztaló, csendes jelenlétre. A gyerekeket pedig nem lehet átejteni, ők azonnal jelzik, ha nem vagyunk jelen érzelmileg, például, ha a telefonomat nyomkodom, ahelyett, hogy őrá figyelnék. Ha viszont szülőként ezt a mintát mutatom, akkor hogyan várhatnék más a serdülő gyerektől?
Hogyan látja a kereszténység jövőjét Magyarországon?
Szerintem óriási lehetőség, hogy a Szentlélekre hagyatkozva, valóban hiteles szolgálatot valósítsunk meg hazánk minden állampolgára javára. A népegyházi keretek lassan szétporladtak, missziói lelkületű, erős kisközösségek tudnak csak megmaradni és növekedni.
Mit jelent Önnek a remény szó?
A reménység nem optimizmus, pláne nem toxikus pozitivitás. A remény egy nagyon erős kapocs, amely Jézus Krisztusra, mint Eljövendőre tekint. Ő nemcsak volt, köztünk járt 2000 évvel ezelőtt, nemcsak ma is van, az Atya jobbján, hanem ő maga a nagybetűs JÖVŐ. Ezért én nem különböző eseményeket várok, amikor a jövőre gondolok, hanem elsősorban Jézus Krisztusra várok, aki megígérte, hogy eljön.
Van-e álma vagy terve a gyomaendrődi közösséggel kapcsolatban?
Álmom az, hogy elsőként hitben, másodsorban számban és anyagikaban is növekedni fogunk. Elsőként azonban Isten országát kell keresnünk, mert a többi inkább folyományként jelenik meg, az Atya gondoskodása révén.
Mit üzenne azoknak, akik talán évek óta nem léptek be templomba?
Gyertek bátran! Isten még soha senkinek nem dörgölte az orra alá, hogy “hol voltál idáig”, ezért én sem venném a bátorságot. Aki nem szeretne rögtön istentisztelettel indítani, szívesen kinyitjuk hétköznap is a templomot, be lehet ülni csak csendben lenni, a magunk módján imádkozni.
Mit jelent ma hitelesen kereszténynek lenni?
Azt, hogy nem osztom ketté az életemet egy szent és egy profán részre, amelyek aztán nem kommunikálnak egymással. Azt szoktam mondani, hogy a világnak ma nem vasárnapi, hanem hétfői keresztényekre van szüksége. Akik megélik a hitüket a munkahelyen, a házasságukban, a gyereknevelésben, a barátságaikban.
Miért érdemes ma is hinni?
Rám nagy hatással volt fiatal koromban Mika Waltari finn író Az emberiség ellenségei című regénye, amely a Nero császár-féle keresztényüldözés idején játszódik. Amikor a mártírokról olvastam arra gondoltam, hogy ha létezik olyan hit, amiért érdemes meghalni, akkor azért érdemes élni is. Számomra ez a keresztény hit kulcsa: értelmet ad. A régi ember, például a reformáció korában a haláltól rettegett, és azt kérdezte mindenki, hogyan nyerheti el az üdvösséget. Ma az emberek jobban félnek az élettől. Nem merünk élni, nem merünk felelősséget vállalni, döntéseket hozni. Sokszor csak sodródunk. A hit értelmet és erőt ad, nemcsak a betegség vagy a halál elhordozásához, hanem ahhoz is, hogy ezt az életet a maga teljességében megéljük.
fotók: Seben Glória archívuma