A mosoly szép. Vigasztalhat, bátoríthat, reményt adhat. De önmagában még nem bizonyítja az igazságot.
Előfordul, hogy valaki kedvesen beszél, mégis valótlant mond. A mosoly elfedheti az emberi szándékot, Isten azonban nem a külsőt nézi.
„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (vö. 1Sám 16,7).
Jézus nem arra hív, hogy mindig mosolyogjunk, hanem arra, hogy igazak legyünk.
„Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem” (Mt 5,37).
Az őszinteség néha nehezebb, mint egy kedves mosoly, de csak az igaz szó képes tartós bizalmat építeni.
Érdemes ezért nemcsak azt kérdeznünk, hogyan látnak bennünket az emberek, hanem azt is: mit lát bennünk az Isten? Mosolyunk fakadjon tiszta szívből, szavaink pedig legyenek összhangban lelkiismeretünkkel.
A szeretet nem színjáték. Az igazság nem keménység. Krisztusban a kettő együtt ragyog:
„…az igazságot követve szeretetben…” (Ef 4,15).
Legyen a mosolyunk nem álarc, hanem az igaz szív csendes tükröződése.
fotó: AI