A farizeusok, miután meghallják, hogy Jézus elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűlnek. Egyikük, egy törvénytudó azt kérdezi tőle:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?”
Látszólag fontos hitbeli kérdésről van szó, amelyből őszinte beszélgetés is születhetne. Az evangélista azonban feltárja a mögötte húzódó szándékot: a kérdező próbára akarja tenni Jézust (Mt 22,34–36).
Olykor csodálkozunk, amikor felismerjük, hogy valaki alattomos szándékkal kérdez bennünket. Mi őszintén válaszolunk, közben a másik talán már azt figyeli, melyik mondatunkat fordíthatná ellenünk. Fájdalmas tapasztalat ez, mert a beszélgetéshez bizalommal közeledtünk.
Jézussal is megtették. A legszentebb dolgokról kérdezték, miközben alkalmat kerestek arra, hogy csapdába ejtsék. Még az Istenről szóló kérdés mögött is meghúzódhat az emberi rosszindulat.
Kierkegaard egy helyen azt írja:
„A szív tisztasága: egyetlen dolgot akarni.”
Ez az egyetlen dolog nála a jó: annak osztatlan, hátsó szándék nélküli akarása. Mennyire másképp alakulnának a beszélgetéseink, ha valóban megérteni szeretnénk egymást! Ha a kérdéseink mögött ugyanaz lenne, amit a szavaink kifejeznek.
Jézus a próbatételre a szeretet parancsával válaszol. Nem engedi, hogy a kérdező szándéka határozza meg az ő lelkületét. Ebben nekünk is utat mutat: felismerhetjük a csapdát, meghúzhatjuk a határainkat, és közben megőrizhetjük szavaink tisztaságát.
Mások hátsó szándékát nem mindig tudjuk megváltoztatni. A sajátunkért azonban felelősek vagyunk. Mielőtt kérdezünk, érdemes magunkba néznünk: készek vagyunk-e valóban meghallgatni a választ?
fotó: AI/illusztráció