„Ideje van annak, hogy teljes mértékben újragondoljuk a Katolikus Egyház papi szentelésének rendjét.” Ez volt a jelmondata a fél évszázados mozgalom legutóbbi találkozójának, amelynek neve nem más, mint a „Nők Szentelésének Konferenciája”. A National Catholic Register fontosnak tartotta, hogy jelentést készítsen az eseményről, amelyen május második felében több mint kétszáz vendég vett részt. A kezdeményezés vezetői számára hosszú évtizedek után most csillant fel először a remény arra, hogy a szinodalitás folyamata eljut majd egészen a nők pappá szentelésének valóságáig…
A fő előadó, Natalia Imperatori-Lee, a Fordham Egyetem teológiaprofesszora VI. Páltól XVI. Benedek pápáig valamennyi egyházfőt a női papság pártolóinak elnyomójaként tüntette fel. Bár megjegyezte, hogy Ferenc óta új szelek fújnak, a Katolikus Egyház „fertőzött a maszkulin kereszténységtől”. Felszólalásában azt panaszolta, hogy a „jobboldali” katolikusok számára a feminizmus összeegyeztethetetlen a katolikus hittel – ezért ragaszkodnak inkább a „jó öreg” szexizmus eszméjéhez. Pozitív fejleményként említette ugyan, hogy XIV. Leó egyre több nőt jelöl fontos vezető tisztségekbe, ám „nem játszotta még ki nyíltan a lapjait. Egy másik hangadó, Teresa Delgado arról beszélt, hogy az Egyháznak teljes mértékben újra kellene fogalmaznia a pappá szentelés lényegét – végre a hivatástudatban kellene gyökereznie, nem pedig a biológiai férfiasságban. Delgado valamilyen oknál fogva úgy ítéli meg, hogy nézetei nem forradalmi újdonságok, hanem éppenséggel visszatérést jelentenek a hagyományokhoz.
Egy újabb katolikus felsőoktatási intézmény professzora, Christine Schenk újragondolja az Egyházat. Szó szerint, hiszen reformmozgalmának neve Jövő Egyház (FutureChurch). Ő a klerikális rend lebontásának híve, hiszen véleménye szerint Krisztus is a fennálló hatalmi rendszer megszüntetésén munkálkodott. „Mostanáig a hagyományos papságra épülő egyházi struktúra megpróbálta elhallgattatni azokat, akik másként gondolkodtak. Ezeket a nőket azonban nem lehet elhallgattatni!” – hangoztatta.
A tanácskozás befolyásos felszólalói megegyeztek abban, hogy a női diakonátus nem elég. Bár Jane Herb, a Monroe-i Szűzanya Makulátlan Szívének Szolgálói rend tagja mérsékeltebben nyilvánult meg, abban mindenképpen egyetért, hogy a nők sokkal több szerepet kapjanak az Egyház vezetésében. Hogy az apácarendek milyen „nagyszerű” művek megvalósulásához járulnak hozzá, azt éppen az 1975-ben megtartott első ilyen hivatalos eszmecsere mutatta meg. A 800 jelenlévő közül ugyanis 676 volt tagja valamilyen szerzetesi közösségnek – pontosan tizenkét gyülekezetnek.
Abszolút filmszínház?
fotó: magnific AI