Újabb, eddig kevéssé ismert részlet került nyilvánosságra XIV. Leó pápa chiclayói éveivel kapcsolatban. Az ügyet az InfoVaticana is részletesen ismertette. A spanyol nyelvű, önálló katolikus hír- és véleményportál konzervatív, hagyományhű szerkesztőségi irányvonaláról ismert, és rendszeresen foglalkozik vatikáni, egyházpolitikai és visszaélési ügyekkel. Nem hivatalos egyházi orgánum.
Az InfoVaticana Santiago Roncagliolo perui író El pastor y los lobos című új könyvére hivatkozva arról számolt be, hogy Edgard Iván Rimaycuna Inga, XIV. Leó pápa jelenlegi személyi titkára korábban Eleuterio Vásquez González, közismert nevén „Lute” atya tanítványi köréhez tartozott. Vásquezt több nő azzal vádolta meg, hogy gyermekkorukban szexuálisan bántalmazta őket.
A kapcsolat azért keltett figyelmet, mert Rimaycuna ma XIV. Leó egyik legközelebbi munkatársa. A chiclayói születésű pap 2006-ban kezdte meg szemináriumi tanulmányait, és már ebben az időszakban kapcsolatba került Robert Francis Prevosttal, a későbbi XIV. Leó pápával. Prevost lelki vezetőként és mentorként kísérte pályáját, később pedig Rómába is maga mellé vette. Rimaycuna Prevost pápává választása után személyi titkára lett.
Roncagliolo könyve szerint Prevost chiclayói püspökként maga is közeli kapcsolatban állt Vásquez Gonzálezzel. A szerző azt állítja, hogy a népszerű pap rendszeresen tájékoztatta a püspököt tevékenységéről, Prevost pedig támogatta evangelizációs munkáját és azt a törekvését, hogy új papi hivatásokat segítsen kibontakozni. Ebben az összefüggésben nevezi a könyv Rimaycunát „Lute tanítványának”.
A megfogalmazás azonban fontos pontosítást igényel. Sem Roncagliolo könyve, sem az ügyet ismertető eddigi források nem vádolják Rimaycunát szexuális visszaéléssel, és nincs nyilvánosságra került bizonyíték arra sem, hogy tudott volna a Vásquez ellen később megfogalmazott állítólagos visszaélésekről. A most ismertté vált kapcsolat tehát önmagában nem jelent terhelő adatot a pápa személyi titkárára nézve.
A háttérben ugyanakkor egy súlyos és máig vitatott történet áll.
Három nő tett panaszt Eleuterio Vásquez González ellen, azt állítva, hogy gyermekkorukban, a 2000-es években szexuális visszaélés érte őket. A vádak olyan időszakra vonatkoznak, amikor Prevost még nem volt Chiclayo püspöke. Az érintettek 2022 áprilisában fordultak az akkori püspökhöz, Robert Prevosthoz.
A chiclayói egyházmegye álláspontja szerint Prevost meghallgatta a panaszosokat, előzetes kánoni vizsgálatot indított, és intézkedett a megvádolt pap szolgálatának korlátozásáról. A panaszosok ezzel szemben később azt állították, hogy az egyházi eljárás nem vezetett megfelelő eredményre, és az ügy kezelése nem volt kellően határozott.
A chiclayói történet ezért XIV. Leó megválasztása után is visszatérően megjelent a nemzetközi sajtóban. Prevost bírálói azt vetették fel, hogy püspökként nem lépett fel megfelelő eréllyel, míg az egyházmegye és más források szerint megtette azokat a lépéseket, amelyek az adott helyzetben hatáskörében álltak.
Arra ugyanakkor jelenleg sincs nyilvánosságra került bizonyíték, hogy Prevost tudatosan eltussolta volna a bejelentett visszaéléseket.
Rimaycuna neve most azért került be ebbe a történetbe, mert Roncagliolo könyve korábban kevéssé ismert személyes és egyházi kapcsolatot állít közte és Vásquez között. Ez önmagában nem teszi őt az ügy részesévé, de új fényt vet a chiclayói egyházi kör személyi kapcsolataira, különösen annak ismeretében, hogy Rimaycuna később Prevost egyik legbizalmasabb munkatársává vált.
A történet megítélésénél ezért három dolgot világosan külön kell választani: a Vásquez González ellen megfogalmazott súlyos vádakat, Prevost püspökként végzett ügykezelésének vitatott megítélését, valamint Rimaycuna korábbi személyes-egyházi kapcsolatát a megvádolt pappal.
Az első kettőről évek óta vita folyik. A harmadik most került szélesebb nyilvánosság elé.
Hogy ebből következik-e bármi több, mint egy, a chiclayói egyházi kör szoros kapcsolatrendszerét megmutató életrajzi adat, azt jelenleg nem lehet felelősen kijelenteni. Ilyen súlyú visszaélési ügyekben nem önmagában a személyes kapcsolat ténye a döntő, hanem az, hogy ki mit tudott, mikor szerzett róla tudomást, és mit tett azt követően.
Ezekre a kérdésekre a most nyilvánosságra került információk önmagukban még nem adnak teljes választ.
fotó: közösségi média