A betegség a pápákat sem kerüli el. A kórházi szoba csendjében ugyanazokkal a kérdésekkel találkoznak, mint bárki más: mit hoz a vizsgálat, sikerül-e a műtét, visszatér-e az erő? Ilyenkor különös jelentőséget kap, amikor az egyház vezetője maga kér imát az emberektől.
XIV. Leó október 11-én, a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával beszélt arról, hogy tüdejében egy korai szakaszban felfedezett, körülhatárolt elváltozást találtak, amelynek eltávolítására műtétet javasoltak. A hívek imádságát kérte a beavatkozás előtt. Bejelentése nyomán a DEON.pl a Vatican Newsra hivatkozó összeállításban idézte fel, hogyan osztották meg elődei saját betegségük és gyengeségük tapasztalatát az egyházzal.
VI. Pál 1967-ben, mielőtt megműtötték, nyilvánosan megköszönte az egészsége iránt megmutatkozó figyelmet. A személyéért érzett aggodalmat arra használta fel, hogy a keresztény reményről beszéljen. Saját kiszolgáltatottsága így a hívekkel való közösség személyes alkalma lett.
II. János Pál életében a szenvedés különösen láthatóvá vált. Az 1981-es merénylet után a Gemelli-klinikáról küldött üzenetében megbocsátott támadójának, fájdalmait pedig az egyházért ajánlotta fel. Későbbi műtétei, sérülései és fokozatos testi gyengülése újra meg újra megmutatták, milyen nehéz együtt élni az emberi korlátokkal. A világ egy olyan pápát látott, akinek idővel a járás és a beszéd is komoly erőfeszítésébe került. Jelenléte sok betegnek segíthetett felismerni: az ember értékét nem az ereje vagy a teljesítménye határozza meg.
XVI. Benedek másféle döntéssel tett tanúságot ugyanezekről a korlátokról. Amikor 2013 februárjában bejelentette lemondását, előrehaladott korára és fogyatkozó erejére hivatkozott. Döntése azt a kérdést is az egyház elé állította, hogy mikor kívánja meg a szolgálat iránti felelősség a feladat átadását. Saját határaink felismeréséhez is bátorság kell.
Ferenc pápa 2021 júliusában, bélműtétjét követően a Gemelli-kórház erkélyéről vezette az Úrangyala imádságot. Beteg gyermekek is voltak mellette. A figyelmet ekkor azokra irányította, akiknek megfelelő egészségügyi ellátásra, gondoskodásra és emberi közelségre van szükségük. A kórházi tartózkodás személyes tapasztalatából a többi betegért is szót emelt.
Ezek a különböző élethelyzetek közös emberi tapasztalatról beszélnek. A hit mellett is jelen lehet a félelem. Az imádság közben is fájhat a seb. És annak is szüksége lehet mások támogatására, akitől milliók várnak vigasztalást.
A betegágy mellett különösen sokat jelent egy egyszerű mondat: imádkozom érted. Aki pedig ezt az imát kéri, saját törékenységével együtt bízza magát Istenre és az emberek szeretetére.
fotó: AI/illusztráció